Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Két mesemondói típus Kornádi Ferenc és Bondár Károly, a két sarkadi mesemondó két, egymástól különböző mesemondói típust képviselnek. Kornádi gyorsan, rendszertelenül beszél, mesemondói repertoárja sok szüzsét tartalmaz. Bondár Károly szövegekben nem annyira gazdag. Sok kisebb darabot tartalmazó repertoárja tündérmesékben eléggé szűkölködik, de elmondott darabjainak szövegei a János vitéz kivételével egységesek és lezártak. Kornádi meséi az erdélyi székely népköltészeti hagyományhoz állnak közel a mesemondó származása révén, de meséi aktualizáló térfelfogásával közel kerülnek a sarkadi és Sarkad környéki tájhoz és társadalmi közösséghez. Bondár Károly apjától, bátyjától hallott sarkadi hagyományt ad tovább, de ezt a tarka anyagot közösségének mai szükségletei szerint formálja, mert megváltozik az anyagi világ a társadalom termelőmunkája során, és megváltoznak az álmok és a mesék is a vágyak beteljesülésével. * * * A sarkadi magyar nép szívesen emlékezik vissza a mesék hallgatásakor régi korok embereinek álmaira, mert bennük művészi formában elevenednek fel azok az emberi kívánságok, amelyek napjainkban mint megvalósított társadalmi vívmányok jelentkeznek. Ezek az érzelmek kötnek össze bennünket a múlttal, és ezek az érzelmek egyúttal a jövő hajtóerői: ezek késztetnek bennünket a cselekvésre. A mese bizonyos helyzetekben mind a mesemondót, mind a hallgatóságát előrelendíti. Ezért van szükségünk a mesére ma is. Dömötör Akos