M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

gozhatott. Egy kereskedősegédtől a vízfestés titkait is elsajátította.

4 15 éves volt, midőn a negyvennyolcas forradalom hírére az iskolákat bezárták, s újra hazakerült. Lelkesedésében kétszer is jelentkezett katonának, de fiatalsága s apja közbelépése miatt visszautasították. Meg kellett elégednie azzal, hogy a nemzetőröket, majd Világos után a bujdosó honvédeket rajzolgatta. Szarvasra 1850-ben tért vissza, ahol rajzkészségét annyira elismerték, hogy rajztanítóul alkalmazták s közben a gimnázium hetedik osztályát is végezhette. Szünidőben festésből 60 forintot gyűjtött össze, s ezzel a következő évben Eperjesre ment a német nyelv komolyabb elsajátítására, hogy megkönnyítse a külföldre jutást. Az eperjesi iskola vizitációs jegyzőkönyve szerint „Jankó János deák az 1854—55. tanévben mint melléktanár a rajzot tanította." Bizonyítványában megjegyezték azonban, hogy „több érzéket mutatott a plasztika, mint a tudományok iránt".

5 Valóban szenvedélyesen rajzolt és festett. Kubinyi Albert számára előbb miniatűr arcképet készített, majd annak deményfalvi birtokán megfestette első ismert kompozícióját, a Világosi gyászt.

6 Hallani sem akart többé anyja kívánságáról, hogy pap legyen Pestre sietett tarsolyában jobbnak ítélt rajzaival, jóformán pénz nélkül. A fővárosban való letelepedés fordulópontot jelentett életében. Az ország szellemi és politikai központjába került,, amelynek viszonyai gyökeresen mások voltak, mint az addig ismert Szarvasé és Eperjesé. Jankó megerősödhetett Petőfi hatása alatt kialakult világnézetében. A Habsburg uralom zsarnokságát elítélte ő is, s együtt érzett a néppel, amely még mindig reménykedett Kossuthban, s a szabadságharc visszavárt vezéreiben. A pesti életmód lelkesítő hatással volt rá. Mint barátainak visszaemlékezéseiből tudjuk, ő is eljárt az irodalmi felolvasásokra, koncertekre s azokra az összejövetelekre, melyeket a Gránátos utcai Komlókertben tartottak a Pesten élő írók és művészek.

7 A szerény modorú és vidám kedélyű fiatal piktor csakhamar szívesen látott vendége lett e társaságnak. Tóth Kálmán, Sárossy Gyula, Vajda János épp oly örömest érintkeztek vele, mint a festők közül Thán, Lötz, Ligeti és Telepy. Kubinyi Ágost, a Nemzeti Múzeum igazgatója rajztanítói állást és tanítványt is szerzett számára, és kieszközölte, hogy a Marastoni-féle festőakadémián díjtalanul folytathassa tanulmányait. Naphosszat másolgatta szorgalmasan a Marastoni által készített mintalapokat, vázlatkönyvei viszont tele voltak a magyar nép életéből merített ábrázolásokkal. Víg és szomorú jelenetek tarka változatosságban sorakoztak bennük a hazai rónák hangulatos képei mellett. A romantika hatása alatt kifejlődő népies életkép előkészítői voltak ezek, amilyenek író- és festő kortársait egyaránt foglalkoztatták. 4 Takács 4. 5 Szana 7—8. 6 Világosi gyász. 1853. Ebben az évben készült a később kiállított Kocsmai jelenet. 1853. o. v. 28, 7x23. Bp. Magyar Nemzeti Galéria. 7 Szana 8; Takács: 4.