M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Legmélyebben azonban alighanem a kispolgári élet fonákságaiba látott bele. A kispolgár a szazadvégén mindenütt és mindinkább vezető szerepre vágyott. Büszkén, rátartian viselkedett, pedig kicsinyes, gyakran szánalmasan suta volt. Ám fogyatékosságainak tudatában álszenteskedéssel, hamis gesztusokkal próbálta eltakarni a valóságot, úgyhogy lépten-nyomon leleplezte magát kész prédájául a karikaturistának. Látjuk otthon lakásában hosszú pipával, papucsba, újságolvasás közben, gőzfürdőben, vagy majálison, a Császárfürdőben, 8 '' álarcosbálon 84 stb. Háttere ezeknek a rajzoknak rendszerint a fejlődésnek indult Budapest a maga jellegzetes házaival. Néha éppen szégyenfoltjait mutatja be (Budapest nevezetességéi, 85 Turista Budapesten 86 stb.). Az omnibusz, a szánfogat, a pesti hordár, a cipőtisztító, a rendőr mind helyet kapnak képein (Pesti alakok pl. 87 ). Híre-neve nőttön nőtt, az egész ország ismerte már. A tőle származó mintegy 50—60 típusban benne van a XIX. század társadalmának csaknem minden képviselője. Az Üstökös számára megalkotta az élesnyelvű kritikus, Kakas Márton alakját. 88 Ott szerepelt még Tallérossy Zebulon, a vidéki képviselő, Kiss és Nagy, Bolond Miska és Magyar Miska az örök ellenségek. A mindig botránkozó vénlány, Kotlik Izabella és a német háztulajdonos. Kraxelhubert Tóbiás, s az előkelő pesti gavallér, Monokles a Bolond Miskának voltak népszerű alakjai. A Bolond Istókban már új típusú képviselő szerepel, a csíkos nadrágú, lakkcipős Fejbólintó Bálint, Tündöklő Jakab nyomdatulajdonos és Éhös Péter kajlasi néptanító. Típusokban a leggazdagabb a Borsszem Jankó volt. Tojjás Dánielben megalkotta az alföldi botosispánt, Sanyarú Vendelben a korgó gyomrú írnokot, Mihaszna Andrásban a közügyek folyásáról okoskodó fővárosi rendőrt, Seiffenstein Salamonban a srófoseszű falusi szatócsot, Bukovay Abszentiusban a pesti bálok ragyogó ősjogászát, Mokány Berciben, akinek kalandjait könyv formában is kiadták, a parlagi gavallért. Hétről hétre várta a közönség, hogy mi van dr. Hombár Miksa védőbeszédében, Ruczaháti Tarjagoss Illés úr hazafias pohárköszöntőjében, Tiniké Birihez írott leveleiben, Dicsőffi Lóránd jubilált magyar színész nagy beszédében, Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásaiban, Czenczi néni kosarában. Juczi szobalány, Vigyázó Laci II. elemi tanuló, Csicseri Bors (Ágai, a szerkesztő), Josef Kovács, virtigli infanterista a királyi kaszárnyában, Czirok Alfonz szalonbetyár is jellegzetes képviselői e sorozatnak. Ezek az apró figurácskák, amelyek a múlt századi élclapok állandó alakjai voltak, Magyarország minden zugában átmentek a köztudatba a palotáktól a kunyhókig, éppoly élő alakokként szerepeltek, mint akár a politikai karikatúrákban megörökített nagyságok. Jankó ki83 Üstökös, 1874. május 23. 84 Borsszem Jankó, 1873. jan. 26. 85 Bolond Miska, 1864. március 24. 86 Borsszem Jankó, 1880. aug. 8. 87 Borsszem Jankó, 1893. aug. 6. 88 Takács 48.
