M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Legmélyebben azonban alighanem a kispolgári élet fonáksá­gaiba látott bele. A kispolgár a szazadvégén mindenütt és mindinkább vezető szerepre vágyott. Büszkén, rátartian viselkedett, pedig kicsi­nyes, gyakran szánalmasan suta volt. Ám fogyatékosságainak tuda­tában álszenteskedéssel, hamis gesztusokkal próbálta eltakarni a valóságot, úgyhogy lépten-nyomon leleplezte magát kész prédájául a karikaturistának. Látjuk otthon lakásában hosszú pipával, pa­pucsba, újságolvasás közben, gőzfürdőben, vagy majálison, a Csá­szárfürdőben, 8 '' álarcosbálon 84 stb. Háttere ezeknek a rajzoknak rendszerint a fejlődésnek indult Budapest a maga jellegzetes házai­val. Néha éppen szégyenfoltjait mutatja be (Budapest nevezetessé­géi, 85 Turista Budapesten 86 stb.). Az omnibusz, a szánfogat, a pesti hordár, a cipőtisztító, a rendőr mind helyet kapnak képein (Pesti alakok pl. 87 ). Híre-neve nőttön nőtt, az egész ország ismerte már. A tőle szár­mazó mintegy 50—60 típusban benne van a XIX. század társadal­mának csaknem minden képviselője. Az Üstökös számára megalkotta az élesnyelvű kritikus, Kakas Márton alakját. 88 Ott szerepelt még Tallérossy Zebulon, a vidéki képviselő, Kiss és Nagy, Bolond Miska és Magyar Miska az örök ellenségek. A mindig botránkozó vénlány, Kotlik Izabella és a német háztulajdonos. Kraxelhubert Tóbiás, s az előkelő pesti gavallér, Monokles a Bolond Miskának voltak nép­szerű alakjai. A Bolond Istókban már új típusú képviselő szerepel, a csíkos nadrágú, lakkcipős Fejbólintó Bálint, Tündöklő Jakab nyomdatulajdonos és Éhös Péter kajlasi néptanító. Típusokban a leggazdagabb a Borsszem Jankó volt. Tojjás Dánielben megalkotta az alföldi botosispánt, Sanyarú Vendelben a korgó gyomrú írnokot, Mihaszna Andrásban a közügyek folyásáról okoskodó fővárosi rendőrt, Seiffenstein Salamonban a srófoseszű falusi szatócsot, Bu­kovay Abszentiusban a pesti bálok ragyogó ősjogászát, Mokány Berciben, akinek kalandjait könyv formában is kiadták, a parlagi gavallért. Hétről hétre várta a közönség, hogy mi van dr. Hombár Miksa védőbeszédében, Ruczaháti Tarjagoss Illés úr hazafias po­hárköszöntőjében, Tiniké Birihez írott leveleiben, Dicsőffi Lóránd jubilált magyar színész nagy beszédében, Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásaiban, Czenczi néni kosarában. Juczi szobalány, Vigyázó Laci II. elemi tanuló, Csicseri Bors (Ágai, a szerkesztő), Josef Kovács, virtigli infanterista a királyi kaszárnyában, Czirok Alfonz szalonbetyár is jellegzetes képviselői e sorozatnak. Ezek az apró figurácskák, amelyek a múlt századi élclapok állandó alakjai voltak, Magyarország minden zugában átmentek a köztudatba a palotáktól a kunyhókig, éppoly élő alakokként szerepeltek, mint akár a politikai karikatúrákban megörökített nagyságok. Jankó ki­83 Üstökös, 1874. május 23. 84 Borsszem Jankó, 1873. jan. 26. 85 Bolond Miska, 1864. március 24. 86 Borsszem Jankó, 1880. aug. 8. 87 Borsszem Jankó, 1893. aug. 6. 88 Takács 48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom