M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

dig jó alkalma nyílik arra, hogy egy korabeli vidéki vásár népies alakjaival és komikus zűrzavarával szórakoztasson. A festmény közepén csinos fogatban jómódú parasztgazda kedves életepárjával látható. Vidám hangulatban tárgyalnak a cigány lókupeccel, aki a szekér közelébe vezette lovát. Mennyi élet és változatosság van a közép- és hátteret betöltő csoportokban! Az alakokat, a helyzeteket visszaemlékezései alapján festette ezen a képen is, de olyan jellemző erővel, hogy különösen a cigány alakjának megfogalmazását a maga korában kitűnőnek érezték. Színei ismét szürkés tónusúak a rajzokon, egy színnel való foglalkozás itt is érezteti hatását. Az előlapoknak szánt humoros rajzai gyakran számos alakkal készültek, megannyi kész zsánerképek voltak ezek valójában .. . Ha barátai olykorolykor figyelmeztették, hogy felesleges ennyi gondot és munkát fordítani az egyheti életre szánt alkotásokra, Jankó tiltakozva vetette oda, hogy a könnvelmű és felületes munkát nem tudja összeegyeztetni a művészi lelkiismeretességgel. A tájkép később sem foglalkoztatta nagyon. Zsánerképein a jelenet hangulatát néha tájképi környezettel fokozza. Nagy haladást jelent ezen a téren az 1885-ből való Tiszaparti tájképe.

75 Kedvenc folyója, a Tisza mellett hatalmas füzek láthatók. Az árnyékban tehéncsorda legel. Az egyik fának nekitámaszkodva tehénpásztor ül s a libákat hajtó parasztlányban gyönyörködik. A déli órák pihenő hangulata, a magyar táj egyszerűsége a csendes falusi élet után való vágyakozást fejezi ki, és a magyar föld nagy szeretete jut benne bensőséges kifejezésre. A falu egyik vasárnap délutáni szórakozását Csárdás címen

76 festi meg. A kisméretű kép megfogalmazása és magyaros hangulata miatt szintén figyelemreméltó alkotás. A középen négy derűs fiatal táncoló pár a csárdást járja keszkenővel a kezükben. Oszlopos tornác alatt asztal körül a falu legtekintélyesebb gazdái ülnek. A bíró mögött cigányok, majd egy paraszt kisfiú látható. A hátsó szélén a képnek pedig botjára támaszkodó, kissé őszhajú paraszt áll. Falusi bírója, széparcú kocsmárosnéja, számadó juhásza mind-mind életteljes figurák. Színeit illetően eddigi képeihez viszonyítva színben gazdagabb ábrázolás. A falusi munkát mutatja be a Birkanyírás című képén is.

77 Nagy, nyitott szérűben az uraság cselédei birkát nyírnak. A háttérben három legény segít egy rácson innen álló asszonynak.

78 A számadó juhász pedig a szérű nyitott oldalánál az urasággal tárgyal, akit távolabb levő négyfogatos kocsi vár. A múlt századvégi uraság és cseléd viszonyának világos bemutatása ez. Kedvenc témáinak feldolgozása csak úgy vált lehetségessé, hogy még kevesebb időt szentelt a pihenésnek, mert a szokott robotmunkáról nem mondhatott le. A három rendes nap is idővel kettőre apadt. Rajzoló zsurnalisztaként hol szelídebb, hol csípősebb karika75 Tiszaparti tájkép, 1885, o. v. 79,5x106,5. Bp. Magyar Nemzeti Galéria. 76 Csárdás, 1887. fa. o. 27x42. Bp. Magántulajdon. 77 Nincs datálva. Bp. Magántulajdon. 78 Takács 30.