M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

sérelte a menekülést. 1872-ben házat vett Szentendrén,

60 hogy onnan lássa el lapjait képekkel s mégis kint lehessen a szabad természetben. Ezzel a tervvel a közlekedés nehézségei miatt hamar kudarcot vallott. Ábrándozott arról is, hogy kis gazdaságot vásárol szülőföldjén, Tótkomlóson, és félig abból s félig a művészetből fog élni. De ez a gondolat is csak ábránd maradt. Beletörődött tehát sorsába, és pesti lakosként dolgozott tovább. Közben Pipa utcai lakását

67 Kerepesi útival cserélte fel, ahol a műterem építése nem várt sok pénzébe került, ezért is sokat aggódott. Boldoggá tette azonban az a tudat, hogy minden hét végén előveheti festőállványát, az öszszeszáradt ecseteket s a „három rendes napon", ahogyan a péntektől hétfő estig terjedő időszakot nevezte, amikor a „nagyüzem" szünetelt, a humorista rajzoló félretett minden bérmunkát és átalakult festővé.

68 Igyekezett elfelejteni a számára robotos pesti életet. Gyermekkori élményeit élesztgette azokon a képeken, amelyeken az Alföld népét festette vidámabb és szomorúbb helyzetekben. „Hejha én minden évben csak két hónapot kint tölthetnék a szabad természetben s ott festhetnék az élet után!" — sóhajtozott sokszor Jankó. De mindhiába, nincs kinek átadni, hacsak rövid időre is az élclapok rajzait, s a szerkesztők könyörtelenek voltak. Bár külföldön nagyot változott a festészet iránya, már az impresszionisták csillaga is leáldozóban volt, nálunk ekkor még főleg a müncheni akadémia tanítványainak szelleme uralkodott. Jankó a robotmunka miatt alig kapott ízelítőt mindebből, s így művészete továbbra is abban, a mederben haladt, amiben elindult. A Bécsben tanultak sem változtattak sokat rajta. A hetvenes évek végén mintha egy kissé több időt tudott volna szakítani festésre, majdnem minden évben megjelent egy-két képe. 1877-ben a hazafias légkör hatása alatt mindenek előtt egy történeti tárgyú képpel kísérletezett újra, ifjúkori műve óta először. Batthyányi Lajos utolsó menete címen.

60 A kivégzendő előtt hadbíró, orvos és börtönőr, a kaszárnya kapujában és a korlát mögött a nép látható a képen. De mint előbb, most sem sikerült. Vidámabb tárgyat választott hát. A betyár csókját 1878-ban, a Pulykatolvajt meg 1879-ben festi meg. Az elsőn egy számadó juhász csak úgy szamárhátról magához öleli a csaplárosnét. A másodikon meg jó megfigyelőnek bizonyult a hajdútól kísért szegény cigányfiú jellemzésében. A kritika is elismerőleg nyilatkozott, csak a színeit kifogásolták. Maga is tisztában volt ezen fogyatékosságával, s ezért Paolo Veronese egyik művének a másolatát próbálta lefesteni a Nemzeti Múzeumban.

70 A hatás nem maradt el. Ha a másolat nem is sikerült teljesen, de az előző képeinek sötétszürke tónusával szemben színei megvilágosodtak, s a rajzos előadási modort festőibb váltotta fel. 66 Szana 62. 67 Porzsolt S34—335. 68 Lyka: A rajztoll humoristája. 86—98. 69 Takács 19. 70 Takács 20: Paolo Veronese: Kánai menyegző című képének másolatát másolta. Ennek nagysága 195x134 cm. Bp. Magántulajdon.