Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

A fonókákban, kalákákban is lányok dolgoznak (Dallas' hatalma). Mécsvilág az ablakban, kaláka bent a házakban, nagy a fonás, a tollfosztás, kihallik a nagy danolás. A legények meghallják a dalolást és elmennek a kalákába. A mi legényünk is meghallja a szeretője hangját és felkeresi a babáját. A kalákába pajkosok a lányok. A legények meg lesik az orsókat, mert a lányok csak csókkal válthatják vissza őket. A mi legényünk szeretője ingnek valót fon. Gyönyörű lenje volt, együtt vetették, nyűtték fel s a vásznat együtt viselik majd el. A legények nemcsak a játszón és a fonókban találják meg a lányokat, hanem mindenütt (Az ételvivő lyány). A lány apja és testvérei takarnak. A lány mázas két szilkében, bojtos kasornyán ételt visz nekik. Bandi utána megy s utolérve leülnek beszélgetni. Az ételvivésről megfeledkeznek. Az egyik versében szinte a népi orvoslásról ír (Petrezselyemlevél). A petrezselyem züld levelével nemcsak a levest javítják, hanem tudós asszony is kommendálja szembaj ellen. A reménytelenül szerelmes legény szemefényét azonban a petrezselyemlevél se hozza vissza, csak a viszonzott szerelem. Másutt az udvaron álldogáló szelíd darvakról (A daru); vagy a tűzfalas kis házban jegyinget varró lányról (A varró lyány); sőt az ugaron járó túzokról is ír (Túzok-madár). Kár, hogy csak népdalt írt, mert hihető, hogy más műfajokban „anyagi népiessége" is jobban kibontakozhatott volna költői tehetsége más adottságaival együtt. Az Erkel Ferenc Múzeum Adattárában őrzött egyik füzetének tanúsága szerint népmondák megverselésével is próbálkozott.

52 Az említett füzetben három olyan vers is szerepel, ami közel áll a mondákhoz. Az első 1845-ből, a Csuda Bala, 1856-ból Az utolsó gulyás és 1858-ból a Tóti Dorka. A Csuda Bálánál megjegyezte, hogy kiadatlan és a cím alatt zárójelben feltüntette, hogy népmonda. Sajnos azonban csak a címet írta fel, a verset már nem. Mint az előzőekből tudjuk Sárosynak küldte, hogy adja közre albumában.

53 A füzetben a cím után három üres lap következik. Az utolsó gulyásnál ugyancsak feltüntette, hogy kiadatlan. Ezt Erdélyi Jánosnak ajánlta és „alföldi táj- és népjellemrajz"-nak jelezte. Ez a verse azonban már kevésbé monda; életképszerű alkotás. A függelékben közöljük. A Tóti Dorka még kevésbé monda, mindössze annyi köze a mondákhoz, hogy a megénekelt haragos vénlány valószínűleg élő személy volt. Tekintve, hogy ez is kiadatlan, a függelékben szintén közöljük. A fentiek alapján állíthatjuk, hogy Szakái elsősorban a valóságos népi környezet felhasználásával tett lépéseket az Erdélyi János által kijelölt úton. Költői működésének jelentősége az a fejlődés, ami elődeivel szemben, a népi körülmények pontos rögzítésével verseit életképekké tette. 52 Erkel Ferenc Múzeum Adattára, tartalmaz Szakái saját kezű írásával 20 verset. 53 Sárosi kisebb költeményei stb. 424. •2i