Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

vezte. Az eperjesi kör vezéregyénisége Sárosy Gyula és Szakái Lajos volt. Sárosy messze kitűnt radikális gondolkozásával, Szakái pedig csendesebb, érzelmesebb, de ugyanakkor gyakorlatibb természetével. Sárosy a jogi tanulmányok elvégzése után is Eperjesen maradt. Szakái azonban házajött és előbb a debreceni kerületi, majd pedig a pesti királyi táblánál joggyakornokoskodott. Költőnk életében az 1839. év igen jelentős volt, mert az ezévi országgyűlésen Wenckheim Béla — Békés megye követe — titkáraként részt vett. Az országgyűlésen bepillantást nyert a politikai életbe, Wenckheim Bélával pedig egy életre szóló kapcsolatba került. Ez a kapcsolat eleinte kétségkívül a pártfogó és a szorgalmas, használható fiatalember viszonya volt s csak később, idők múltával vált mélyebbé, szinte barátsággá. A következő évben (1840) ügyvédi vizsgát tett, de Wenckheim tanácsára és támogatásával Békés megye szolgálatába lépett. Három évig a megye ügyészi hivatalánál dolgozott, 1843-ban megyei aljegyzővé, 1848-ban pedig, amikor Wenckheim Béla lett a főispán, főjegyzővé választották. A varmegyei főjegyzői tisztet egészen az összeomlásig (1849. augusztus 16) ő töltötte be. Vendégszerető háza központja volt a megyei kultúrélétnek. Sárosy Gyulán kívül, mint köztudomású 1842-ben többek között Erdélyi János, 1849-ben pedig Petőfi is meglátogatta, vendége volt.

7 A szabadságharc alatt teljes erejével szolgálta a szabadságharc érdekeit. Nem annyira lelkesedéssel, mint inkább szívós kitartással azon őrködött, hogy a kormány rendeletei mindenüvé eljussanak, végrehajtassanak, hogy minden, amit Kossuth, a hadsereg és nem egyszer a veszélyessé is váló közvetlen politikai- és hadihelyzet megkövetelt, meglegyen. Nem állt be a hadseregbe, de a katonaállítás, a hadseregszervezés ügyes-bajos dolgaiban mindig elsőnek járt el. Lelkesítő, a Békés megyei nemzetőrség számára írt toborzó ját a megye ki is nyomtatta. Oláh György, Békés megye szabadságharobeli történetének írója, közli ezt a toborzót. Tekintve, hogy alig hozzáférhető, közöljük mi is.

s BÉKÉSI TOBORZÓ Ezen nótára: „Hortobágyi pusztán fú a szél"' vagy : ,,Akkor szép az erdő mikor zöld". Sötét az ég, dúl a vihar Veszélyben va^hon, — a magyar, Gaz pártütők' veszett csordája Romlásunk' már régen munkálja. Hóha megállj ! — nem -megy ez tovább, A magyar faj tán nem délibáb, Vér, nem savó, foly még éribe' Fegyvert ragad vitéz kézibe. 7 Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. Gyula, 1961. 8 Oláh György: Békésvármegye 1848—49. I. Gyula, 1889. 272—73.