Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

b) T* Ö T I DORKA (vagy a' száradó lyány) ,,A VADKÖRTE" Terebélyes vadkörtefa, Sárgul a' vadkörte rajta, Bár sárgul 's le nem hull hamar, Ize' még is húzós, fanyar. A vadkörtét az ágylábba, Szokták tenni a' szalmába, Ott megérik, ott megpuhul, Leves, édes lesz azontúl. Van nálunk egy ördög-rokka, Az a' híres Tóti Dorka. Ez ám egyszer a' vadkörte, Fél-század még meg sem törte Hadd maradjon hát pártában: Hadd pukkadjon önmagában: Ha majd egy századot érhet, Akkorára csak megérhet! Gyula, Dec. 1-cn 858. C) GYULAI LEVÉLHORDÓ GERGELY PÉTER ríJÉVI KÖSZÖNTÉSE A' KÖZÖNSÉGHEZ 1 8 5 7 -RE Szegény levélhordozó Szalad mint a' postaló. Akar tél van akar nyár, Éjjel nappal egyre jár. Nem kerülheti a' port. Leönteni se kap bort, Csapni kell neki a' sárt, Hogy megkapja a' krajcárt; Bizonyos terhes szolgálat, Elrontja a jó lábat, És belőle mi haszon? Uraim! — kevés nagyon. Kell hozzá a pótolék, Hogy állam föl ne asszék. Adja isten ez évben Sok pénzt vigyek levélben. — Egyenként mind tinektek, Tisztelt úrak 's úrhölgyek! öröm, jólét, szerencse, Hírét kiki vehesse. Minden jó emberétűi, Szive kedveltjeitűl. Éljen kiki boldogul. És a' levélhordórúl, Ki hű szolga mindenkor, Emlékezzék meg olykor. Gyula, December 9-én 856.