Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

(A védbizottmány az nap meg is tartotta ülését, s elszállásolást határozott el Kétegyházán, es a kenyérszállítást tárgyalta.)

19 10-én a védbizottmány tárgyalta a népfelkelési rendeletet „több gyulai polgár jelenlétében".

20 Szerintem e két nap valamelyikén lehetett jelen Petőfi, a 9-i állandó bizottmányi és a 10-i védbizottmányi ülésen. Ezt a feltevést az erősíti meg bennem, hogy mindkét napon a bizottmányi tagokon kívül mások is voltak jelen (Szakái neve a védbizottmány minden ülésén szerepel, Bonyhayé sehol sem), a gyűlés tárgya olyan volt, amely Petőfit is érdekelte (még Pesten volt, amikor a rendeletet kiadták, s volt alkalma csalódni is benne a kormány előbb ismertetett menekülésekor). Bár 11-én is előkerül a népfelkelés ügye (jelentést kérnek a létszámról), de a jegyzőkönyv szerint csak öt bizottmányi tag volt jelen, így lehetetlen volna olyan viszszaemlékezést írni, hogy „felismertetvén, szájról járt a hír az ő ottlétéről". S 11-én Mezőberényből keltezi levelét is Aranynak. Petőfi és a megye 11-e előtti tájékozatlansága, a 9—10-i ülések tárgya és nyilvánossága, s végül a 11-i levél arra a következtetésre juttattak, hogy Petőfi csakis a 9-i vagy 10-i gyűlésen vehetett részt, s mondhatta el sokáig emlékezetes felszólalását. Mihez szólt hozzá Petőfi? Bonyhay úgy említi: ,,ha nem csalódom •— az országos böjt feletti vitába". Kohn már határozottan állítja is. Lehet, hogy így volt. Annyit azonban helyesen állapított meg Berényi is, hogy a június 6-ra hirdetett országos böjtöt a kitűzött nap előtt kellett tárgyalni, így is történt. A védbizottmány május 26-án említi, mint ami „nevezetteknek (lelkészeknek) múlhatatlanul tudomására lenne juttatandó.

21 Ez nem jelenti azt, hogy a böjt később nem kerülhetett elő valamelyik — így épp a 9—10-i ülésen. A kultuszminiszter ugyanis a június 28-i népfelkeléssel kapcsolatban így intézkedik: „Olvassátok meg újra a május 18-án kibocsájtott kormányrendeleteket és cselekedjetek azok szellemében."

22 Gondoljuk csak meg: népfelkelési rendelet, melynek történetét Petőfinél jobban senki sem ismerte, s egy vallási fanatizmusba oltott passzív védekezés, melynek hatásosságában alig bízhatott. Volt mihez hozzászólnia, s ha közfigyelem tárgya lett, ez — bár elsősorban Petőfinek —, de a fővárosi ember jólértesültségének is szólt. Berényi a július 11-i levél „háborgós" hangulatával összeegyeztethetetlennek tartja Petőfi előző napi gyulai felszólalását, érthetetlennek tartja, hogy 10-én „a lelkesedés hevétől áthatott beszédet" 19. Levéltár. Védb. jkv. 960—961/1849. 20. Levéltár. Védbizottm. jkv. 962/1849. 21. Levéltár. Védb. jkv. 873/1949. 22. Idézi Berényi: i. m. VIII. 23. szám.