Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

Német katonaság hevert itt akkor Nyírbátorba. A jegyző meg bejelentette a parancsnoknak. Még aznap megcsapták Jóskát fényes délután a piacon, éppen mikor a templombul jöttek kifele. Huszonötöt ítéltek rá. Pandúrvilág vót akkor. Vót itt egy Lantos nevű pandúr, az csapta. Ünnepélyes napon takarosan kiőtözött. Subickos csizma vót a lábán. Oszt ez a Geszten meg bagós ember vót. Ahányat rávágott a pandúr, Jóska annyit köpött a csizmájára. Az meg még nagyobbat ütött mindig. Mikor elütötte a huszonötöt, azt mondta ez a nótárius Csipkés György, hogy; — Köszönd meg Jóska fiam. — Majd megköszönöm én még ezt kendnek, hogy nagyon megbánja. Mérges lett erre a nótárius. — Húzzátok le, még huszonötöt neki! Mikor oszt elverték rajta az ötven botot, szédelegve ment haza Jóska. Még aznap megkerítette Derzsi papot, meg Vityi Szabót, akiket tudta, hogy olyan kiadók. Ezek a kiadók olyan balkörmű emberek vótak. Este mikor a jegyző kocsisa bement vacsorálni, elódták négy lovát. Az udvaron összekötték a lovakat, Jóska odaállott a jegyző ablaka alá és beszólt. — Itthon vagy Gyura? De mán akkor fent ült a lovon. — Köszönöm, hogy megcsapattál. Mán viszem is a négy lovadat. El is vitte, sose látta többet a jegyző. Kelemen János másképpen világítja meg az esetet. „Geszten Jóska úgy kezdett rabolni, hogy egy gazdának a háza hátánál kilyukasztotta a fedelet. Lábtót vitt, felment a padra. Nádfedelesek vótak a házak. Osztán ott csüngött a szalonna. Megfogott egy féloldalt, elvágta a kötelit. De még épp akkor feküdt le az asszony meg az ember a házban. Kisiklott aszalonna a kezibül, és nagyot püffent a padon. Azt mondja a gazda a feleséginek: — Hallod, hogy püffent valami a padon? — Hallottam! — Ott — azt mondja — valaki jár. Gyújsd meg gyorsan a mécsest. Még ezelőtt nem ilyen lámpák vótak, hanem mécses, olajjal. Meggyújtotta az asszony a mécsest, az ura meg nagy gyorsan megindult felfelé a lábtón. Jóska meg ott guggolt a pad szélén. Mikor közeledett a gazda, elfújta a mécsest. Azt mondja az ember a feleséginek. — Nesze mán ez a mécses, elfújták a kezembe. Itt valaki van. Mikor meggyújtották, megint elfújta Jóska. Üjra mondja a feleséginek: — Nesze mán ez a mécses, had mennyek fel. Nem bánom, ha ördög, ha jóféle, felmegyek. Mikor felment, nagyot kiáltott: