Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

1890-ben lehetett segíteni, mikor a meg nem felelő iskolákat a tanfelügyelőség bezáratta, s utána az egyházak és város állított fel megfelelő felszerelésű iskolákat. Ugyanilyen iskolák voltak a hetvenes évek végéig Békésen is, amikor a község átvette őket. Gyulán 1883/84-ben vette át a város a tanyai iskolákat, Orosházán 1886-ban. Szarvason 1882-ben az egyház vállalta a tanyai iskolák fenntartását. Az uradalmak létesítették az első iskolákat Békéssámsonban (1880), Csabacsüdön (1871), Csorváson (1884), Dobozon (1863), Endrődön (1851), Gyomán (1873), Gyulaváriban, Körösladányban (1870 körül), Nagyszénáson (1850), Szeghalmon, Szentetornyán, és Újkígyóson (1853). Időnként persze lehettek még több helyen is, de az uradalmi iskolák léte a birtokosok jóindulatától függvén, ha az nem látta szükségesnek, egykettőre meg is szüntethette.

25 Ezen az állapoton akart segíteni 1872-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter, amikor elrendelte, hogy mindazokat a külsőségi tanyákat, amelyek a lakott helyektől V2 mértföld (kb. 3.5 km) távolságra esnek, iskolázás tekintetében a községhez kell csatolni és a birtokosokat az 5%-os iskola-adó fizetésére kell kötelezni. Ugyancsak a községekhez kell csatolni az olyan önálló pusztákat is, ahol nincs megfelelő iskola, és az 5%-os iskola-adó ellenében a község köteles az iskolák fenntartásáról gondoskodni. A rendelet alapján megindult vizsgálat megállapította, hogy legtöbb ilyen pusztán van ugyan valamiféle iskola, de sok helyen a birtokosok vonakodnak a szükségesekkel ellátni. De még ahol van is, a kint lakók alig veszik valami hasznát, mint a Gyulavári határában levő Paradicsom-majorban lakó gányók, „akik szegénységükben gyermekeiket még otthonra valóval is, ily mindennapi útra pedig okvetlenül és elengedhetetlenül nélkülözhetetlen jó ruhával ellátni teljességgel képtelenek."

26 A kilencvenes évek végén végül az államhatalom beavatkazása segített némileg a helyzeten, legalább is az iskolázás vonatkozásában. Egyrészt a tehetősebb és nagyobbszámú tanyai népességű városokat rászorította, hogy megfelelő községi iskolákat állítsanak fel, a tanyai iskolák számára az egyháznak és községeknek államsegélyt is adott, vagy pedig éppenséggel állami iskolákat épített. Ugyanúgy igyekezett az uradalmakat is az általuk fenntartott iskolák szükségletei kielégítésére rászorítani, de ez már kevesebb sikerrel járt. Végül is legtöbb esetben az iskola fenntartását az uradalmak vállalták, míg a tanító fizetését az állam folyósította. Ennek ellenére mind az uradalmakban, mind a tanyás településeken az iskoláztatás ügye a korszak egész idején keresztül megoldatlan maradt, jóllehet a tanyákra való kiköltözéssel a század végére a kintlakók társadalmi összetétele teljesen megváltozott. Sem a városok és falvak vezetőségén, sem a nagybirtokosok szemlélete, a tanyákon és majorokban lakó szellemi és anyagi szükségletét illetően nem változott az első vi25. Szentkereszty Tivadar: Békés vármegye népoktatásának története. Békéscsaba é. n. (1932) 24—26 1. és több helyen. 26. OVAL. Békés megye. JBkgy. 286/1874.