Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

Császár Edit A hajdúság eredete c. munkájában rámutatott arra, hogy a bihari városok szervezete meg sem közelítette a szabolcsiakét. Azok a császártól is jogi elismerést nyertek. Ezzel szemben a bihari hajdúk kapcsolata az erdélyi fejedelmekkel csupán magánjogi, familiáris jellegű volt.

30 Két körülmény szerencsés összetalálkozásáról van itt szó. Az egyik oldalon áll a jobblçyok szabadságvágya, a másik oldalon pedip; a fejedelmeknek az a törekvése, hogy „puszta falvaikat megtelepítsék" és ezzel együtt Erdély katonai védelmét a fejedelemség határvidékein megerősítsék. A hajdútelepítő oklevelek conditioi mindig hangsúlyozzák azt, hogy az adóterhek és szolgáltatások alóli mentesség csak addig szól, míg a fejedelmekhez való hűségüket megtartják.

31 Az 1616. évi erdélyi országgyűlés csak általánosságban szólt a hajdúk katonaállítási kötelezettségéről.

32 I. Rákóczi György azonban trónra lépése után hamarosan szükségét látta annak, hogy a Bocskai által adott kiváltságokat megújítsa. 1631-ben nova donatiot adott a harsányi szabad hajdú vitézeknek Harsány városára.

33 Ez a kiváltságlevél 76 hajdú vitézt nevez meg név szerint, akik az előző fejedelmek idején és Rákóczi uralkodása kezdetén is katonáskodtak. Múltbeli hűségükért és jövőbeni katonai szolgálatukért, a fejedelmi adománylevél minden földesúri jog és haszonélvezet birtokosaivá teszi őket. 1635-ben hajdúi szabadságokban megerősítették őket, hogy „mint egyéb vitézlő és Nemes Rendek ők is a Fejedelmednek igaz hűséges szolgálat jókra az országnak minden szabadságaira, végezéseire és edjességire a régi végezések és artikulosok szerint fejenként hittel is kötelesek legyenek és mint az országnak egyéb hadakozó Rendéi között, úgy ott is, sőt a szükségnek mívoltához képest gyakrabban is megmustráltatván a Fejedelmek és Generálisok annak módja szerint való Regestrumi be adassanak."

34 30. Császár i. m. 22. — Nem voltak egységesek a Sajó—Hernád-melléki hajdútelepek sem, ez meggátolta önálló közigazgatási egységgé való fejlődésüket. A fejedelmektől való függésük a bihariakéhoz volt hasonló. Vö.: Dankó Imre: A Sajó—Hernád-melléki haidútelepek. Sárospatak. 1956. 13. 31. Vö.: Huszt várához tartozó egy telekes nemesek rendtartása. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1896. 331. O. L. N- R- A. Fasc. 1051. nr. 2. Pocsaji és csalánosdi hajdúvitézeknek adott condíciók. N. R. A. fasc. 1051. nr. 60. — A kesznyéteni hajdúk kiváltságlevele. 32. E. O. VI. 203. 33. O. L. Gyulafehérvári kápt. lt. Liber, reg. XVI. 179. Kiadta: Vajó Zoltán. A harsányiak szabadalom levele: Körös népe. Békéscsaba. 1958. Dankó Imre: A Körösköz- bihari hajdúság i. m.-ban írja, hogy ha voltak is nemhajdú lakosok az egyes helységekben, jelentőségük alig volt, nem tudták a hajdúéletforma kibontakozását megakadályozni. Harsányban is volt egy nemesi curiája a telegdi Ugray familiának. Telegdi Ugray Gergely Lessy Ferenc nevű jobbágya visel rá gondot. Érdekes, hogy az L Rákóczi György féle kiváltságlevél is említ egy Lessi Ferenc nevű hajdúvitézt. Az Ugray család birtoklására vonatkozó adat: A Békésvármegyei Régészeti és Mlvelődéstörténelml Társulat évkönyve 1891/92. XVI. Gyula, 1892. A Bölöni levéltár adatai. Egy 1645-ből származó egyezséglevél. 34. Harsányiak nyomtatott folyamodványa az 179ü-es országgyűléshez. Korösnagyharsány ref. egyház levéltárában. Kiadta: Vajó Zoltán: Körös népe. Békéscsaba, 1958. — Bihar megyéből nem ismeretesek a hajdú-regestrumok. A fejedelmi vagy családi levéltárakban bizonyára lappanghatnak. Erre Thaly Kálmán hívta fel a figyelmet: Egy családi ingósági leltár adatai között szerepel a következő kézirat címe: Annak regestruma, mely haddal az öreg Rákóczi György német császár hada ellen ment. Anno 1644." Tört. Tár. 1879. 399.