Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

kodásainak elősegítése céljából egy szerencsés véletlen folytán előkerült összeírást adunk közre, amely 1851-ben a Békés—Csanád megyei

3 es. kir. törvényszék elnökének utasítására és használatára készült, helyszíni hivatalos felvétel alapján.

4 Az összeírás célja az országos telekkönyvi felmérés előkészítése volt. A rendelkezés szerint a helységek elöljáróinak össze kellett írniuk a település már használatos utcaneveit és a neveket, a község pénzén készített táblákra írva, az utcasarkokon ki kellett függeszteniük. Közlésünkben betűhíven szerepelnek az okmányok, a jellegzetes helyesírási hibákat sem javítottuk ki. Több ízben is előfordul, hogy egy helység utcanevei között kétszer is olvasható ugyanaz. Ennek oka nemcsak az esetleges elírás vagy felületességben keresendő. Az összeírás ugyanis úgy történt, hogy egy kiemelkedőbb szerepű utcát vettek kiindulópontul és attól jobbra is, balra is feltüntették a kisebb utcákat. Megeshetett, hogy a megindulásul vett utca jobb és bal oldala is így külön-külön, de azonos néven szerepel. Alföldünkön igen kevés a műemlékek, történelmi hangulatú települések száma; a táj múltjára, az emberek küzdelmeire, a régi gazdasági életre alig akad sajátosan helyi emlékeztető. Éppen ezért különös gonddal kellene felkarolni és megőrizni a régi, hagyományos, lokális elemeket rejtő utcaneveket, természetesen kellő és arányos összhangban a népünk nagyjait, harcos múltunk kiemelkedő vezetőit megőrző utcanevekkel. Az összeírást olvasva szembetűnik, hogy a régi tizedbeosztás már csak egyedül Békésnél szerepel. Minden településnél észrevehető, hogy az utcarendszer kialakulásában az átmenő és a szomszéd helységeket egymással összekötő utaknak, a vízrajzi (Körös) és talajviszonyoknak volt döntő szerepük. Igen értékesek azok az adatok is, amelyek a városiasabb települések (Gyula, Csaba, Szarvas) utcanevei között a kézműipar különféle ágazatainak erőteljesebb virágzásáról beszélnek. Nem egyszer a nemzetiségi viszonyokra, nevezetesebb épületek létezésére is hasznosítható utalásokat találunk. Az egyes utcanevek eredetének és jelentésének részletesebb elemzése csak az adott helység történetének alapos ismeretében lehetséges, és minden városban, községben avatott kezekre vár. Megjegyezzük, hogy a név nélküli utcákat 1851-ben az elöljáróknak el kellett nevezniük (ez lehetett a mesterséges utcanévadás első jelentkezése). Az így született utcanevek kiválasztása is a kutatás feladata, bár ezek még a hagyomány és a helyi viszonyok légkörében keletkeztek. 3. A szabadságharc leverése után Csanád megyét közigazgatásilag Békés megyéhez csatolták. 4. Az összeírások a Gyulai Állami Levéltárban Békés-Csanád megye iratai között 4353/1851. sz. alatt együtt találhatók meg.