Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

között egyre több a tüdőbajos, mirigy daganatos, súlyosan beteg ember. A száraz és kevés élelem mellett elsősorban az állandó levegőtlenség ennek a főoka.

53 (A főorvosi jelentés a függelékben 2. sz.). A börtönviszonyokat tanulmányozó megyei küldöttség is kénytelen volt beismerni, hogy „ .. .a földszínén levő igen le süppedt börtönök a tudva lévő bűzhödt levegőjű csatorna kiáradása alkalmával annyira által nedvesülnek, hogy a rabok gúnyái és egyéb holmiai elkorhadnak . . Z'

54 Hát még amit nem ismert be a küldöttség! 1845 tavaszán a közgyűlés külön bizottságot bízott meg a börtön és a dologház egészségügyi kérdéseinek vizsgálatával. A küldöttség tagjai egészen mérsékelt javaslatokat terjesztettek be az év őszén, mégis jórészben ellenkezésre találtak. A börtön melletti csatorna betemetését és a tömlöc földjének egy arasszal való feltöltését, mivel nem jelentett lényegesebb kiadást, elfogadták a közgyűlésen. Beleegyeztek abba is, hogy minden fogoly kapjon egy-egy deszkapriccset szalmazsákkal (addig a vizes földre vetett szalmán aludtak!). Feleslegesnek tartották viszont azt a szerény elgondolást, hogy szerezzenek be egy nagy fürdőkádat és abban nyáron hetente egyszer a rabok számára tegyék lehetővé a fürdést. Elvetették azt is, hogy a foglyok egységes ruházatot kapjanak. Jelentős haladás volt mégis, hogy délelőtt és délután egy-egy óra felügyelet melletti sétát engedélyeztek a raboknak. Hasonlóan lényeges a másik döntés is: nyáron a megyeház udvarán felállított sátorban, szabadban folyhat a munka. A közgyűlés elismerte, hogy a megyei börtönépület nem alkalmas már arra, hogy a modern elvek szerinti fegyintézetet kialakíthassák benne. Felmerült ugyan egy-egy emelet ráépítésének gondolata, de csak tervezet maradt.

55 4. A dologház feloszlatása A feudalizmus állandóan mélyülő válsága 1846-ban méginkább fokozódott. A már részletezett gazdasági-társadalmi bajok mellé társult az aszály okozta nélkülözés is. Emiatt az állandóan ingatag közbiztonság méginkább megromlott. Az alispán már 1846 őszén felhívta a figyelmet arra, hogy 1808 óta nem volt annyi elítélt a börtönben, mint jelentése idején, amikor 155 lakója volt a megyei tömlőének.

56 A fenyegetett magántulajdon védelmében a megye külön bizottságot nevezett ki a „közbátorság" helyzetének felmérésére. A kiküldöttek fő feladatuknak a börtön befogadóképességének növelését tartották. Ennek érdekében javasolták, hogy a fonóházat (vagyis a dologházat) egy közfallal ketté kell osztani, mert így 30 rabbal több elfér. 6 új börtönőr alkalmazását is szükségesnek ítélték. A megye elsősorban a számára veszedelmes elemeket akarta lakat alatt tudni, csak azután gondolt 53. BMKJ. 1845. 296 és ügydarab. 54. BMKJ. 1845. 1703. 55. TJ. ott. 56. BMKJ. 1846. október 5. 57. BMKJ. 1846. 2008. 2545. 2641.