Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

szerekről, melyek keretében a foglyokat dolgoztatják. A város csatornáinak tisztítására, útjavításra sőt napszámosmunkára is kényszerítették már addig is a megye rabjait, de ez nem volt rendszeres és állandó jövedelmet hozó megoldás. A haladás látszólagos támogatásának álcázva, segíteni akarván a megyei kassza bajain, 1836. október 27-én a megyei közgyűlésen felmerült a dologház létrehozásának gondolata, az évi kiadások tárgyalása során: „Szóba jővén ez alkalommal a ... rabok tartási költségek ötletébűi: miképpen sokkal jobb és czélarányosabb volna a hazában tetleg valósult több példákra nézve a megyei börtönözést is úgy elrendezni, hogy az olly fékintézetté váljon, melly a foglyok jelenleg úgy szólván napi renden lévő — erkölcsi nagyobb elromlásoknak elejét véve, egyszersmind utóbb keletkezhető jövedelmezése által a foglyok tartására kimenő költségeként, a honi pénztárnak kártalanítását habár csak némi részben is eszközölni volna képes." E kettős „felette üdvös és kívánatos" cél elérésére az vezetne, „ha a rabok nem henyélésre, hanem folyvásti munkára használtatnak és jelesül nem annyira a csak néhánynak és azoknak is szűkebb foglalkozást nyújtó külső munka tétekre fordíttatnak, hanem folyvást tartó és minden kezét és időt bé töltő gyártási dolgokra szoríttatnak, millyenek jelesül a fonás és szövés minden nemei és némi első szükségbéli czikkek árúba bocsáthatásra való elkészítése; ahoz képest, hogy egy illy irányzatú jól elrendezett dolgozó ház létesülhessen a megyei tömlöczöknél, szükségesnek látszatott, hogy előbb annak lényeges öszve szerkesztetésérűl mind az ide fordítandó pénz alapra, mind a megkívántató helyre nézve ki merítő terv készíttessék. .." Gyors javaslatot kértek arra, hogy miként lehetne a munkát azonnal megkezdeni. A másodalispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki a közgyűlés (tagjai: Beliczey József és Stachó János táblabírák, a megyei két szolgabíró, a főügyész és Kis János első aljegyző) a kérdés tanulmányozására és tervezet összeállítására.

38 A választmány már a következő közgyűlésen kifejtette nézeteit a dologház felállításának közvetlen feltételeiről: Amíg a végleges helyiség elkészül, a régi fegyverek eladása után megüresedő megyei fegyvertárból és a siralomházból együtt egy, az ispotályból és az ún. nemesek házából még egy munkaterem készíthető, ahol a rabok „ .. .az felkelési pénztárból ideiglenesen kiköltsönözendő s oda kamatozó tőkéből be vásárolt kendert az fel ügyellő Tiszti ügyész által ki rendelt az illyetén munkák kezellését értő személy igazgatása alatt fel dolgozzák ..." és így élelmezésükre pénzt keresnek. A nemesség elfogadta a kézenfekvő javaslatot és a felkelő pénztárból 250 ezüst forint kölcsönadását határozta el.

39 A megye oly szerencsés helyzetben volt, hogy lényegesebb kiadás nélkül meg tudta valósítani tervét. (Másutt általában a helyiséghiány volt nagy probléma. Kölcsönbe akadt pénz 38. BMKJ. 1836. 1911. 39. BMKJ. 1836. 2026.