Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)
Kosári Domokos'' 1 szerint „A parasztháborúk történetének máig is legrészletesebb és adataiban nélkülözhetetlen, progressziv polgári szimpátiával írt összefoglalása, a paraszt vezér életrajzának keretében Márki Sándor Dósa György c. munkája." Székely György 5 írja: „...Dósa parasztháborújának... mindeddig Márki Sándor munkái tárják fel legjobban részleteit. Gombos és Márk'; munkái azonban távolról sem kielégítőek, s a marxista történetírás feladata, hogy minél előbb teljesen feldolgozza a középkori parasztháborúk történetét. ...Márki és Acsády szemléletén meglátszanak a polgárság korlátai. Mindketten sajnálkozva írnak arról, hogy a társadalomban felmerült kérdések békés úton nem voltak megoldhatók és ezért kárhoztatják a reformok ellenzőit, mert miattuk a megoldatlan kérdések forradalomba torkoltak. A huszonötéves ellenforradalmi korszak történetírása azonban még Márki és Acsády felemás álláspontját is túlradikálisnak tartotta és megtagadta." Léderer Emma a polgári történetírás bírálatában'' több helyen is foglalkozik Márki munkájával. Előbb Horváth Mihály 1841-ben megjeleni tanulmányával kapcsolatban írja: „...ha nincs is olyan megértéssel, mint 40 év múlva Márki lesz ezekkel szemben, de világosan felismeri, mit jelentettek Magyarország számára az 1514-es megtorló törvények." Annál érthetetlenebb, hogy később ezzel a megértéssel össze nem egyeztethető okokban — „a magyar nemesség" országfenntartó „szerepének kidomborításában" — keresi Márki határozottan értékelő állásfoglalását.: „...még Márki is, aki a Dózsa-felkelést (nb. Márki következetesen forradalomról beszél) a magyar polgári történetírásban, viszonylag a leghaladóbb módon írta meg, hosszú oldalakat szentel annak bizonyítására, hogy a parasztháború vezére Dózsa György székely nemesi családból származott. Én úgy látom — írja — Márki szemében elsősorban ez tette hivatottá Dózsát arra, hogy egy eszmének mártírjává válhasson." Mi máskép látjuk és szerintünk nem is lehet mást látnunk ebben a nemesség bizonyításban. Márki Sándornak — a kecskeméti lakatos-mester unokájának — nincs több köze a nemességhez annál, hogy apja a sarkadi feudális uradalom haladó gondolkozású főintézője volt, és ha szükségesnek látja Dózsa nemességének igazolását, azt csak azért teszi, mert ennek az osztálynak vértagadó elfogultságát akarja hiteles adatokkal bizonyítani. (Erről még később is lesz szó). 4. Kosári Domokos, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodai?."ba. Budapest, 1951. 208. 1. . I 5. Székely György, A magyar parasztháborúk. 1437—1514. Budapest, 1950. 55. 1. j. .,Az 1514. évi parasztháború máig alapvető feldolgozása: Márki Sándor, Dósa György (Budapest, 1913). 6. Léderer Emma, A korábbi középkorra vonatkozó magyar polgári történetírás bírálata. — A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi—Történeti Tudományok Osztályának Közleményei. V. kt. 1959. 103, 107, 108, Í09, 110—111. 1.
