Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)
Marczinkó Ferenc 59 szólalt meg először: „A történelmileg ható eszméknek és ezek megnyilvánulásainak értékelése koronként nagy változásokon megy át. Dósa György parasztlázadását a rendi társadalom szemüvegén keresztül majdnem négyszáz évig úgy látta, még az objektivitásra törekvő történettudomány is, mint történetünk egyik leggyalázatosabb eseményét, a vezért pedig, mint valóságos szörnyeteget, a magyarság valóságos szennyfoltját. A történelemtudomány ítéletét átvette az iskola, s ettől átvette az élet. Amint azonban az elnyomott néposztályok fokozatos érdeknövelésével a rendi társadalom épülete megdőlt, s új társadalmi rend lépett a réginek a nyomába, a régi értékelés is át kellett, hogy adja helyét egy újnak, mely jobban megfelelt a felszínre hozott új osztályok felfogásának. A XIX. század íróinak Dósája már ezer mérföldre áll Istvánffynak a nemesi rend historikusának parasztvezérétől, s Márki Sándor már 1883-ban megjelent Dósa életrajzában — mely most az újabb kutatások eredményeinek felhasználásával kibővítve újra napvilágot látott — látjuk, hogy a XIX. század eszmekörében növelkedett s a rendiség szempontjain felülemelkedni tudó történetíró nem vállal többé semmi közösséget a századokon keresztül megrögzött felfogással. Emberies érzésekkel áthatott, a jobbágyság szomorú sorsát megértő, s a százados előítéleteken felülemelkedni tudó történetíró munkája ez, méltó társa Márki eddigi jeles alkotásainak. Még ugyanabban a kötetben Vasadi Balogh György 60 elmondja a maga, egészen lezárt eredményeket, talán korán hangoztató véleményét: „Dósa György korszakalkotó ember, kinek sorsához fűződött a magyar jobbágyság sorsa; kit felségsértőnek, vértagadónak, nemesek vérével beszennyezettnek tüntet fel az egykorúak tudósítása, kinek nevéről csak lassan kopik le a századok óta rátapadt szenny és rágalom. Nagy eszméknek volt harcosa, évezredek törekvéseinek volt katonája, mely eszméket századokkal később, nála szerencsésebbek valósítottak meg a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával." A Nemzeti Iskola 61 ismeretlen cikkírója röviden: helyreigazító munkának tartja és így ír: „Az uralkodó történelmi mesék az akkori társadalmi rétegek feszítőereje nyomán a társadalom testén támadt véres szaggatásokat mind Dósa György egyéni tényei gyanánt tárgyalták azzal a nyilvános célzattal, hogy a nemesi uralom ellen lázadó vezér kannibáli kivégzését igazolják. Ez a történetírás nem törődik az indítóokokkal. Egyedüli célja a gyűlöletkeltés. Márki Sándor érző szívvel vizsgálja a jobbágyok osztályhelyzetét, mely a XVI. században már szinte túlérett volt a reformra. „Szabadok akarunk lenni és leszünk, is! Kijavítjuk a törvényeket, összezúzzuk e nemesek előjogait!" Hatalmas, négyszáz esztendőre kiterjedő perspektíva. 59. 1914. 243—244. 1. 60. 1914. 207—214. 1. 61. 1914. 37. sz.
