Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

szülhetnek. S írta mindezt olyan szép nyelven, mely történetirodalmunkban ritkítja párját." Nem fukarkodik sem az elismeréssel, sem az addigi történetírás kritikájával élete végéig hű barátja, Jancsó Benedek sem, aki nemcsak a Fővárosi Lapokban,

31

' de az Arad és Vidékében'

10 csaknem egy napon írta mindenre kiterjedő cikkét. Ebből idézzük a legfontosabbat: „A magyar nemzet történetét sokan megírták. De úgylátszik, hogy nagy történetíróink csak a magyar nemesség történetét írták meg... Hogy a tulajdonképpeni magyar nép, a magyar parasztság... nyolcszáz éven keresztül hogyan élt, mit mívelt, arról történetíróink nagyon keveset beszélnek. Pedig... hogy e tömeg is részt vett a nemzeti történelmében mégpedig nemcsak mint ágyútöltelék, hanem mint a nemzeti fejlődés egyik alaptényezője, azt az úgynevezett parasztlázadások kétségbevonhatatlanul igazolják." ,,Ujabb történetírásunknak maradt fenn a magyar parasztság életének és fejlődésének folyamatát kikutatni és leírni. Az újabb történetírás módszere... nem engedheti meg, az előítéletek és kedvenc felfogás kedvéért a tények ignorálását és nem mellőzheti a tisztán politikai események, a politikailag tényező társadalmi osztályoknak a néppel, a nemzettest nagy tömegével való szerves összefüggésének vizsgálatát sem. A kor demokratikus iránya a történetírást az arisztokratikus előítéletektől megszabadította..., ettől a történetírástól várjuk mi, a magyar parasztság szerepének és hatásának felderítését, s ezzel együtt a magyar nemzet életének és fejlődésének tudományos leírását. Dósával eddig történetünk nagyon röviden és nagyon igazságtalanul bánt el... Dósa nem volt egyéb, mint közönséges rabló, vérszomjas, kegyetlen ember, kit semmi magasztos eszme nem vezérelt, legfeljebb aljas bosszú az őt lenéző és megvető nemesség ellen. Dósa emberei pedig lázadó rablók, kegyetlen parasztok voltak, kik agyonverték földesuraikat bosszúból és anyagi indokokból, minden öntudatos cél és nemesebb törekvés nélkül. Az egész mozgalom nem egyéb, mint rablóhadjárat, esztelen vérengzés, amelynek sem történelmi oka, sem erkölcsi célja nem volt. Jancsó az új történetírás első lépésének ismeri el Márki Sándor könyvét; ez az elmondottakból és a régi történetírás kritikájából világosan kitűnik. Ha nem így lett volna, nem lett volna szükség az elmarasztaló és itt csak kivonatosan érintett bevezetésre. És lássuk még azt a kritikát, amelyet a politikus Hentaller Lajos Márki szerint is lelkes írásában a Függetlenségben'

11 írt, de onnan szó szerint átvette a Népszava/'

2 amely politikai pártállásánál fogva is legközelebb állt a parasztlázadás kérdésének megítéléséhez. 39. 1883. 81fi—827. 1. 40. 1883. 127. 1. 41. 1883. 12G. sz. A cikk hiányzik a bekötött példányból, de szószerint megvan a Népszavában. 42. 1883. 27. sz.