Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

hősét, a korán árvaságra jutott kis Szabolcsy Gábort Szatmárban a papok nevelik, s a jóeszű fiút egy alkalommal bemutatják a püspöknek is. A püspök kérdezősködése nyomán kiderül, hogy a kisfiú németül nem, de franciául jól tud. ,,A jólelkű püspök azt hitte, a szélhűdés kerülgeti. A német nyelv nem tudását valahogy eltűrhette, de a francia beszédtől elszörnyűködött. Egy gyermek, aki most végezte be a gimnázium első osztályát, és franciául beszél! Egy árva, egy szürke frakkos konviktor! Mi válhatik ebből, ha átúszott valamennyi iskolán? Mert Hám János püspök úr előtt a francia nemzetben Bossuet vagy Fénelon csak kivétel lehetett: a többi francia mind Voltaire vagy Robespierre. Még ezeknél is gonoszabb, tudniillik I. Napoleon, aki a pápát elfogatta, aki a felséges osztrák dinasztia ellen háborút folytatott, sőt annak vitéz hadseregét, ahol csak találta, még tönkreverni is vakmerősködött. Ügy nézett rá, mintha eretnekségen kapta volna."

1 A francia nyelv és Hám püspök „összeütközésének" elbeszélése bizonyára nem nélkülözi az egyéni emléket. A francia nyelv tanulása világnézeti és politikai állásfoglalás volt a múlt század első felében, s Pálffyt is a francia nyelvért, kultúráért, gondolkodásért való rajongása állította szembe korábban vállalt hivatásával, az egyházzal. A szemináriumban tanult meg franciául, itt kezdett francia könyveket olvasni. „Francia irodalmi olvasmányai egészen átalakították a fogékony elméjű ifjú lelkületét, s a csöndes kedélyű ifjúból ezek hatása alatt a forradalmi magasztos eszmék lelkes híve vált. Kedvenc könyve volt A girondisták története, de emellett szorgalmasan lapozgatta a római klasszikus, valamint a hazai írók műveit is. Már az egyházirodalmi iskolában feltűnt szabad szellemével s önálló ítéletével, és sok heves vitát folytatott konzervatív érzelmű tanáraival és társaival a felvilágosodás eszméiért. De egyúttal mindjobban megérlelődött benne az elhatározás is, hogy az egyházi pályát, melyen szabad szellemét bilincsekbe kellene szorítani, odahagyja."

2 1840-ben, a szatmári szemináriumot elhagyva, a nagyváradi jogakadémiára iratkozott be. 1842-ben, jogi tanulmányai befejeztével, Pestre ment jurátusnak. A Pestre kerülő huszonkét esztendős ifjúnak határozott írói ambíciói voltak. A francia romantikus iskola hatása alatt állt. Eugen Sue hatása alatt írja majd első regényét, a Magyar millionaire-t. Ez bizony gyenge regény, de határozott hitvallás a franciásság mellett, határozott csatlakozás azokhoz az írókhoz, akik irodalomban is, politikában is a franciák híveinek vallják magukat, röviden: forradalmat akarnak. A franciák híve minden jelentős fiatal író, kezdve Petőfin és Jókain. „Valamennyien franciák voltunk!"- — írja Jókai. — „A francia írók nemes 1. M. Regényírók 36. k. 6. 1. 2. Szvacsek—Vári Rezső: Erdődi Pálffy Albert. (Bp. 1904.) 5—6. 1.