Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Mint említettem, ezek a korfestő részek szinte teljesen függetlenek a regény cselekményétől. Zsadányi Pál, a főhős ugyan lelkes híve a haladó pártnak, Margit nénje meggyőződéses konzervatív, de ez viszonyuk alakulásában nem játszik szerepet. A kor élénk politikai életében még leginkább egy mellékalak, Klobuchevich báró áll benne, de az ő anekdotikusan megfogott, vígjátéki jelleme sem alkalmas többre, mint a konzervatív kormányhivatalnokok kigúnyolására. Ezért, ha korfestő részletei, az ifjúkori emlékek megszólaltatásai kiemelik is e regényt Pálffy egyéb művei közül, egészében gyengébbnek kell tartanunk, mint az Esztike kisasszony professzorát és az Egy mérnök regényét, s igazat kell adnunk Mikszáthnak, aki a kritika Gyulaitól is szentesített véleményével szemben nem ezt, hanem amazokat választotta ki a Magyar Regényírók című sorozatban való közreadás céljára. IV. . PUBLICISZTIKÁJA A regényíró Pálffy — igazi népszerűségre sohasem jutva — fakult meg és avult el. Hírlapíróként népszerű volt valaha, a Március Tizenötödike szerkesztőjeként, de e téren szerzett hírnevét még nyomtalanabbá mosta el az idő. A Március Tizenötödikével szerzett népszerűségét jórészt elvesztette az Esti Lappal: a kiegyezés védelmezése Kossuth ellen és a népszerű Jókai ellen nagyon hálátlan feladat volt. Ha kiemelkedő újságíró volt is a maga korában, az újságcikkek időszerűsége rövid életű, elszáll a nappal. Nem volt olyan jelentős politikus, hogy politikai nézetei miatt, sem olyan kiemelkedő író, hogy teljes életművének jelentősége miatt összegyűjtsék hírlapi cikkeit. Nagy részük névtelenül vagy betűjegyek alatt lappang rég elsárgult újságlapokon. Hírlapírói pályáját 1847-ben a Pesti Hírlapnál kezdte. A Kossuth által indított lap, melynek szerkesztését 1844-ben a centralisták vették át, ebben az időben az egységes ellenzék lapja volt. Szerkesztője Csengery Antal, legfőbb munkatársai: Szalay László, Eötvös József, Lukács Móric, Trefort Ágoston s a csak nemrég Pestre került Kemény Zsigmond. Valamennyien az ún. centralista irányzat hívei. Ha ebben az időben — az ellenzék egysége érdekében — az ellenzék zömét alkotó municipalista irányzattal szembenálló elveiket az újságban nem hirdették is, a szerkesztőségen belül Pálffy megismerhette nézeteiket. Mint láttuk, híven jellemezte s forradalmi álláspontról bírálta őket A régi Magyarország utolsó éveiben című regényében. Pálffyt forradalmisága, a radikális fiatalokkal való elvbarátsága elválasztotta a centralistáktól. Mégis sokat tanult tőlük. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a kor magyar politikusai közül a gyakran lekicsinylő értelemben „doktrinereknek" nevezett centralisták voltak elméletileg a legképzettebbek, a legszélesebb látókörűek. A táblabíró-politika gúnyos és szenvedélyes támadásához tőlük is kölcsönzött érveket. A centralisták körében nyert politikai iskolázottságával magyarázható kiegyezés'