Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Arisztokrata szereplői ábrázolásában különösebb mélységet, tipikusságot nem ér el. De — mint idézeteink mutatták is — jó megfigyelései vannak. Erre vall az a részlet is, amelyben egyik arisztokrata szereplője, Nagyváthy Gedeon a „mágnás-nyelvre" tanítja az újdonsült arisztokrata Szabolcsyt. „Beszélj német hanghordozással, de magyar szavakkal... Végy kezedbe valami társalgási vígjátékot. írj le belőle néhány lapot német betűkkel, de gyorsan firkálva, összevissza kuszálva, hogy magad is nehezen olvashassad. Ekkor képzeld, mintha csakugyan németül deklamálnál, s meglátod, a harmadik kísérlet után olyan tökéletesen beszélsz mágnás-magyar nyelven, mintha mamád tejével szívtad volna be. Ebből áll e roppant tudomány, melyet hatezer holdas nemes úrfi bámul, irigyel, és kétségbe van esve, hogy soha tőlünk el nem sajátíthatja."

24 E két regény sok mindent elmond a korról az arisztokrácia bírálatán kívül is, de a cselekménytől függetlenül. Egy-egy a cselekmény előrehaladását megakadályozó beszélgetés sokkal jobban feleleveníti a kort, mint a cselekmény, mert az életből ellesettség érzik rajta. A kor egyházi viszonyait pl. így jellemzi az Esztike kisasszony professzora egyik szereplője: „A jezsuiták támogatása nélkül mai napon sem terem sem infula, sem nagy dominium. És az alkotmányos korszakban még kevésbé, mint Metternich idejében. Szegény Trefort éles szemmel kutatja, válogatja jelölteit a hazafias papok között; de mire felküldte felterjesztését a koronához, s megérkezik Rómából a bizalmas kérdésre az igenlő válasz, ezen egypár hónap alatt úgy behálózzák a jezsuiták a kandidátust, és úgy elhitetik vele, hogy a jezsuiták közé felcsapás nélkül még az utolsó percben is elmarad a kinevezés, hogy a megtántorodott ember poggyászostól együtt rohan az új táborba, s felesküszik a pontozatokra, miket eléje terjesztenek."

25 Az idézett szereplő ellenzéki képviselő. Ennek az alaknak kapcsán nyílik rá módja, hogy véleményt mondjon az ellenzéki politikáról. Bírálata nem a kormánypárté az ellenzékkel szemben, hanem a politikai demagógia elítélése. Bogárdy, az ellenzéki képviselő így jellemzi politikai elveit: „Azt mondtam a hű magyar népnek, hogy mindennek ellene szavazok, aminek adószaga van... Mérsékelt ellenzék! Mi az ördög ez? Vagy úgy opponáljon az ember, hogy vérét, veséjét kibicskázza az ellenfélnek, vagy üljön itthon és számítsa, mennyire van az adóval hátralékban. Ha a magyar Robespierre volna a miniszterelnök vagy a respublika elnöke, annak is opponálnék. Mert kormánynak lenni s a hazát elárulni, az az egész világon egyértelmű."

26 Másutt így nyilatkozik: „...sohasem szoktam bolondot beszélni, kivéve a képviselőházban." — „És mért éppen ott?" — kérdezik tőle. — „Mért? mert hazafias kötelességem. Mert hű akarok maradni választói programomhoz. Meg sem választanának többé, ha egy beszédem alatt az elnök legalább három24. Uo. 97. 1. 25. M. Regényírók 35. k. 101. 1. 2G. Uo. 37. 1.