Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

öregektű mindég hallottam, hogy ez nagyon rossz jel! Mer mindig az vót a központ: mennyi pézt kapnak, hogy nyugtassa meg az asszont itthon?"

19 Ettől a még passzív, várakozó nézőponttól hosszú volt az út a szervezkedésig s főként a visszaütés gondolatáig és egyáltalán annak felismeréséig, hogy a munkásság csak saját erejében és társai szolidaritásában bízhatik. Az osztályharc említett alacsonyabbrendű formái is hozzásegítették a kubikosokat, hogy a szegényparasztok, agrárproletárok tömegeiből kiemelkedve fokozatosan felzárkózzanak a szervezettségben és öntudatban kétségkívül még fejlettebb ipari munkássághoz, magukkal ragadva az ingadozó szegényparaszt-agrárproletár tömegeket is.

20 Habár a bérharcokat szinte a természeti törvények erejével döntötte el az erő és az érdek, még a csatavesztés sem volt hiábavaló, mert a kubikosok is megtanulták a szervezkedés alapvető törvényeit és alkalmazták a munkásság, tipikus fegyvereit, egyebek között a sztrájkot. A bérharcok megvívásának egyik fontos feltétele volt — a vonatkozó törvények és rendeletek ismeretén kívül — a kellő műszaki szakismeret, amelyet legalább a bandagazdáknak meg kellett szerezniök, mert a „dzsungel" törvénye ez volt: „Aki gödörgazda nem tud jól számolni, azt meg is csalják."

21 Ellenkező esetben is: a kubikmunkának vannak olyan fortélyai, amelyeket a tapasztalatlan műszaki közegekkel szemben sikerrel lehetett alkalmazni„Az uralkodó kapitalista erkölcs szellemében az erősebb, okosabb, rafináltabb és furfangosabb élhetett jobban, kereshetett többet, így hát fel kellett vérteződnie mind a két félnek erre a harcra. A kubikosnak úgy, hogy mindent ellenőrzött, termelékenységét furfangos turpisságokkal, enyhe és durva csalásokkal nagyobbnak tüntette fel, mint ami valójában volt és jaj volt annak a vállalkozónak, munkaadónak, aki nem ismerte ezt az erkölcsöt! A legrosszabbul azok jártak, akik mint hivatalos állami közegek: mérnökök, útmesterek stb. gyanútlanul kerültek egy-egy munka élére. Az ilyenekkel megesett, hogy mikor felmérték a teljesített, kész munka köbtartalmát, a felét sem tette ki annak a földmennyiségnek, amit a kubikgödörben találtak."

22 A kubikosok kihasználták az e téren még tájékozatlanabb külföldi mérnökök jóhiszeműségét is: 1914 előtt Stájerországban pl. megemelték a babákat, sőt még a 0 pontra is helyeztek 20—30 cm-eseket; ezáltal a napi kereset 8—10 koronára rúgott. Gyanakodtak ugyan az osztrák 19. Lajos József 41. é. kubikos közi. Csongrád, 1952. Tájnyelvi szövegeim fonetikája nyomdatechnikai okokból nem teljesen pontos: hiányzik a rövid, zárt e jel, a hosszú a stb. 20. A kubikosságnak az agrármozgalmakban betöltött szerepére vonatkozólag. 1. Takács József: A földmunkásmozgalom története. Bp. 1926. 105. és újabban Simon Péter: A századforduló földmunkás- és szegényparasztmozgalmai. 1891—1907. Bp. 1953. 21. Veres Péter: Kubikosok = Béke és Szabadság. 2. (1951), 14. sz. (júl. 15.) 13. 22. Zalotay E. i. m. 1. \