Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

nek és a vállalkozónak, meg az alvállalkozónak és a mérnö keinek, akik sokszázezer köbméterrel dolgoznak, sokezer forintos nyereség, a munkásoknak meg sok kiló szalonnára veszteség jön össze."

29 2. (Sikerült cselfogás esetén) „Ha két vagy három centiméterrel magasabb a baba, mint a valóságos föld, úgy is jónéhány köbmétert jelent. Amit nem kell lehordani. Ami ingyen van. Amiért nem kell inat feszíteni. Nem kell a marékba köpni, időt tölteni, amit csak úgy találtak meg Isten kegyelméből... (A megemelt baba) Olyan pont, ahonnan a mérőszalag sugárzik széjjel s több kenyér, vastagabb ruha, több cigaretta támad a nyomán."

30 A kubikosok bérharcainak zöme különben nem az említett cselfogásokból állott, hanem olyan mozgalom volt, amely magasabbfokú szervezettséget kívánt. AZ AKCIÓEGYSÉG BIZTOSÍTÁSA Közismert igazság, hogy aki harcra készül, annak rendeznie kell sorait és szövetségesek után is kell néznie. Minél hosszabban tartó és élesebb harcra lehet számítani, annál fontosabb az akcióegység megteremtése és folytonos erősítése, különösen ha az nagyobb és heterogén tömegeket érint. Az ellenség ugyanis egyetlen gyenge pontot sem hagy ügyeimen kívül, a széthúzás és megosztottság legkisebb jelére is azonnal támad és minden rést tágítani • igyekszik. Az akcióegység megteremtésének menete a pillanatnyi helyzettől függ ugyan — kubikmunkán is más-más a módja a mérést megelőző cselfogások, a mérés, a sztrájk, a csendőrség beavatkozása stb. idején —, de vannak olyan általános követelmények is, amelyeket a bérharc minden egyes mozzanatában szem előtt kellett tartani. A cselédeket és summásokat valósággal a munkaadóhoz láncolta az éves, féléves gazdasági szerződés, amelynek megtartásáról a munkaadói hajcsárszervezeten kívül az állami elnyomó apparátus is gondoskodott. Etekintetben alig vajamivel volt szabadabb az arató és cséplőmunkások helyzete. E foglalkozási csoportok nem folytattak olyan hosszas előcsatározásokat bérharcaikban, mint a kubikosok, egy-egy alkalommal azonban szinte szökőárként söpört végig sztrájkmozgalmuk sokszor fél országrésznyi területen; kisebb, elszigetelt csoportjaik viszont annál jobban ki voltak szolgáltatya munkaadóiknak és az állami erőszakszervezetek önkényének. A mezőgazdasági bérmozgalmak másik gyengéje volt a különféle munkáscsapatok heterogén összetétele és az osztályáruló vezetők. Mindemellett a szervezkedés kezdeti formáival 29. Veres P. i. h. 30. Szabó Pál: Talpalatnyi föld. (Bp), 1951.3. 188.