Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

nem ad, hanem csak büntetést, — azért óhajtja az ügyész, hogy a személyesen jelen levő vádlott teste a nyomozás szerint fent említett babonás dologban elmarasztaltatván, az idézett törvények és a meggyökeresedett szokás és gyakorlat szerint valóságos és tettleges végrehajtással tűznek örvényében megemésztessék és elhamvasztassék.* A személyesen jelenlevő vádlott nem tagadja a cselekedetet, de nem oly véggel cselekedte mint boszorkány, hanem mások javallásából, hogy a fia a tömlöcben lévén, a féreg meg ne ehesse. Felperes nevében az ügyész ^tiltakozik a személyesen jelenlevő vádlottnak előadása ellen, s nem elég az a maga kimentésére, hogy mások ja vallására élt babonás dologgal, mert mindjárt a tettel bűnössé lett, mihelyt tiltott dologba keverte magát. Azért kéri azt, a mit a vádban előterjesztett és — fentartja a fentartandokat«. Ezután a törvényszék a következő határozatot hozta: »Az ügyész a vizsgálati iratokból legkevésbé sem bizonyítá ugyan a vádba foglalt bűnt, de megmutatá a vádlott bizonyos tettét, amint a vádban bővebben előadatik, azért a vádlott esküvel köteles bizonyítani, hogy se rossz, se nem babonás célból tette azt.* Német Mártonné a tisztító esküt ù július 10-én tartott törvényszéki ülésen letévén, a vád és következményei terhe alól felmentetett. 1717. május 12-én megjelent Dobozon Nadányi Miklós szolgabíró és Kis Ferenc esküdt, kiküldetvén ifjabb Cs. Komáromy György alispán által a dobozi Sánta János ellen felmerült panaszok megvizsgálására. A tanukhoz a következő kérdéseket intézték: »Tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú Sánta Jánosnak nyilvánvaló boszorkányságát?* »Ha valaki valakit megfenyegetvén, megvesztett vagy kötött volna, és valami nyavalya valakin esett volna?* »Ha a boszorkányoknak zászlótartója lett volna és egyéb bűvölését varászlását, ördögi mesterségét?* »A mit tud felőle mondani, dolgait mondja meg, és kit tud jó tanúnak lenni?* Balog András dobozi lakos volt az első tanú: »Hallottam a Megyeri pásztorától Gebei Istvántól, hogy megeskettették, mondotta: Sánta János a boszorkányok zászlótartója, öt egy éjszaka elvitték szélylyel hordozták, — a Laposdombnál vette észre magát, onnét megint visszahozták a megyeri rétekre, a hol előbb feküdt és akkor mindjárt mondta, hogy látta a boszorkányok között tisztán.* Következett Fazekas, más néven Gebei István vallomása: »Megyeri Györgynek harmadéve pásztora voltam, megyeri réteken őrzöttem a disznókat. Ott megbetegedtem s harmadnapig feküdtem. Egy éjszaka csak felvernek engemet a boszorkányok. Egyik közülök meg-