Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

gyanakottunk Kis 1st vannera, Kérte Anyám Asszony tülle mivel jámborodnának meg ezek a mi teheneink, s mondta Kis Istvánné Mikor a fiad menyen ki a pusztára hozzik haza az tehén ganéjából, szárassá meg, s hincse el a tehenek között, s meg jámborodnak.« Fontos a további vallomása is: »Nyari nap volt s a Szúnyog háló alatt feküttem, éjjel öten öt fekete Lóval csak oda jönnek a Szúnyog hálóhoz, hármat nem ismertem, kettei Sántáné és Kiss Istánné volt (ébren voltam még akkor éczaka is semmit sem aluttam). Sántáné leszáll a Lórul egy nagy furkó volt a Kezeiben, s Kis Istvánnénak oda adgya a Lovat, hogy fogja azt. Sántáné úgy meg vert Engem a furkóval hogy egy hétig is alig vehetek lélegzetet bele.« Majd így fejezi be: ^Káposzta rakni voltam, az egyik ujjamat meg ütöttem, s míg haza jöttem úgy el dagadtam mint ha fel fúttak volna, itthon Kis Istvánné Szerdikkel

19 kent meg s úgy gyógyultam meg.«< 9. Borbás Anna Borsos Mihályné 30 éves: ^Nyilvánvaló Boszorkányságát nem vallya ( a jegyzőkönyvvezető latinul megjegyzi: mindent úgy tud a tanú, amint azt Pap Mihály előadta), majd hozzáadta: Fiamnak az orra vire felettébb folyt, úgy hogy egészen el erütlenedett bele és csak akkor tudtam hogy meg hal bele, mert csak olyan volt, mint a fakép. Sántánét kértük, hogy orvosolya meg. Sántáné elment Kis Istvánnéhoz (mivel igen együtt tartottak, s egymás barácságában voltak) s Kis Istvánné azt mongya neki, hogy vigyek egy Lajtorját és annak minden fogait és ikjeit szedessem ki, és márcsa meg az orra viribe, s megint rakja vissza a Lejtorjába s meg áll az orra vire a fiamnak az orra vire így állott el. 10. Pap János 40 éves: Egy szilvást birtam melyet a falu is kezembe bocsátott. Kis Istvánné is jussát tartva hozzá, velem sokat versengett, de sémiképpen magáévá nem tehette, annak utána a Lábom igen elromlott. Kértem Kis Istvánnét hogy gyogycsa meg az Én Lábomat (mert igen vastag gyanúságom volt hozzá, hogy eő vesztett meg), de nem gyógyította sőt inkább el rontotta. Annak utána Én Kis Istvánnét megkövettem ezt mondván: Többé az Én Lábomat kelméddel nem gyógyíttatom, hanem más borbélyt keresek s eddig való fáradcságáról meg fizetek kelmédnek, ki menvén haraggal Kis Istvánné házamból azt mondván: várj reá Pap János tanitál most, de míg e világon élek nem felejtem el.* A tanúvallomások után Bölcskey Miklós szolgabíró és Nadányi Miklós esküdt a következő záradékkal rekesztik be a jegyzőkönyvet: »Mely általunk ezenképen teljesített bűnügyi vizsgálatról, hitelt érdemlő vallomások bizonyítványa szerint kezeink aláírásával is általunk használni szokott pecséteinkkel megerősített bizonyítványt kiadtuk, napon évben és helyen mint fentebb.* E bevezető formaságok után 1716. október 16-án Csipkés Koma-