Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Az eskütétel után a bíróság kihirdette az ítéletet: »DELIBERATUM EST. Megfontolva a tanúk vallomásait a nyolcadik és tizenegyedik tanúknak a törvényszéken meghitelezett vallomásaival, hozzáadva Sánta Mátyás hátrahagyott megégetett özvegyének vallomását, a vádlott félnek jelenlegi bűncselekménye, az ördöggel való összejátszás és sokaknak ártás a többiek vallomásából is nyilvánvaló lett, ezért a vádlottat a nyolcadik és a tizenegyedik tanúnak a vádlott fejére letett esküje után, a jelen büntetőeljárás folyamán az ördögi jel kivizsgálása után, a bűntárs kihalászására (kiszedésére) vessék alá kínvallatásnak, azután pedig égessék meg.« Az ítélet kihirdetése után Tolnay Tstván a hatóság és a vádló képviseletében a bíróság elé terjeszti, hogy: nem marad más hátra, mint Kitonich 16. fejezetének első pontja szerint a puszta végrehajtás, ezért ugyanez a tiszti ügyész az idézett ponthoz ragaszkodva kívánja, hogy a törvényszék határozatának tegyen eleget. A békésmegyei boszorkányperek további történetét röviden ismertetem az Oláh György-féle beosztásban és szövegének felhasználásával. Oláh György Gyula városának egykori tanácsosa levéltári kutatások alapján megírta 1886-ban a békésmegyei boszorkánypereket, amely monográfia becses adalék Békés megye XVIII. századbeli művelődéstörténeti rajzához. Ez az értékes tanulmány úttörő és egyben iránytmutató mindazok számára, akik a megye területén lefolytatott boszorkányperek kérdésével óhajtanak foglalkozni. Midőn Sánta Mátyásnét kínvallatás alá vették, készséggel fedezte fel bűnös társait. így vallott többek között a Békésen lakó Nagy Mátyásné sz. Erzsébet Klárára is. A törvényszék ellene a bűnpert 1716. év október hó 15-én megindította. Nagy szigorúsággal fogtak a vizsgálathoz, sok tanút hallgattak ki, de fáradozásukat siker nem koronázta, mert úgylátszik a békésiek vagy féltették Nagy Mátyásnét, vagy féltek tőle. Egyelőre a vizsgálat eredménytelen volt. A törvényszék azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Ujabb és újabb vizsgálatot rendelt el és a tanúk kihallgatása után a következő határozatot hozta: »Miutan az előmutatott bűnvizsgálati iratokból az tűnik ki, hogy vádlott ellen terhes gyanú okok forognak ugyan fenn, de a még ki nem hallgatott tanúk hiánya miatt, kiknek vallomásaiból az előterjesztett állítólagos bűnökre nézve nagyobb igazság kiderítését lehet remélni, s mert a jelenre nézve kielégítő bizonyítékok nem szolgáltattak: tehát a megmagyarázott oknál fogva ezen per a jövő megyei