Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Csatári Dániel: VERESS ENDRE EMLÉKEZETE
alapuló tartalom kell« 4 '-. Ezért az 1801 nyarán porráégett Gyulai Levéltár anyagának visszaállítását tűzi ki céljául. Gyula város és uradalma 1313—1800 közötti történelmére vonatkozó forrásanyag összegyűjtése érdekében kutat a bécsi Állami Levéltárban, Münchenben, az Innsbruck-i helytartósági, a velencei Állami Levéltárakban. A hazaiak közül az Országos Levéltár, a gyulai Békés vármegyei Levéltár, a Városi Múzeum, a Nemzeti Múzeum törzsanyaga, a Hadi Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia levéltára és néhány családi levéltár iratai adják a legtöbb használható anyagot 42 . Többesztendős., a tőle megszokott alapos, szinte aprólékosnak tűnő munkával Veress Endre eleget tett megbízatásának. 1938-ban, hetven éves korában megjelenik »Gyula Város Oklevéltára«. Nincs ehelyütt terünk, hogy a művet, az azt megillető körültekintéssel és sokoldalúsággal méltassuk, ezért csak néhány új megállapítását emeljük ki. Száraz ténymegállapításaik ellenére is szinte drámai levegő árad azokból a levelekből, amelyekkel Gyula magyar parancsnokai Bécset elárasztották, és segítséget kértek. »Gyula város felterjesztései — vonta le ezekből a következtetést Veress Endre — s azok a többi, pénzsegélyért esedező levelek . . . írott bizonyságai annak, mennyire nem törődtek Bécsben Gyula vára sorsaval« 43 . De segített Bécs helyett az ország, úgy, ahogy tudott. Sokan ragadtak fegyvert, s jöttek el ide, a vár védelmére, köztük Balassa János és fia, Balassa Bálint is. Veress Endre a Gyulai Oklevéltárban közölt okmányok segítségével kimutatta: Balassa a végvári élet szépségeit megéneklő gyönyörű verseihez az élményanyagot a Gyula várában teljesített vitézi szolgálat ideje alatt is szerezte. A Bécs ármánykodásáról szóló figyelmeztetés nemcsak a történelmi múltról kialakított kép teljességét szolgálta, hanem a jelennek is szólt. Hiszen 1938ban, amikor a Gyulai Oklevéltár tanulságos kötete megjelent, Bécsben már a porosz csizma vetette meg a lábát, s készen állt arra, hogy egész Európát letapossa. Egy év múlva ki is tört a második világháború, amely nemcsak az emberiség százezreit küldte pusztulásba, hanem Veress Endre sok tervét is halomba döntötte. Elakadt a Documente sorozat ügye az 1939-ben megjelent XI. kötettel, az iratszekrényben maradt a Bibliográfia 1920-ig terjedő, sajtó alá rendezett negyedik kötete, csak úgy, mint a Budai Egyetemi Nyomda 1780—1861 között megjelent román kiadványait és a Kemény József levelezését magukbafoglaló kéziratok —, hogy csak néhányat említsünk a 28.000 oldalt kitevő meg nem jelent munkái közül. De az immár fehérhajú, 71 éves tudós lendülete egy pillanatra sem törik meg. Csöndes, szorgalmas munkájával kitölti a lehetőségek szűkebbé vált kereteit. Cikket ír a szép Szlovéniáról 44 , Báthory István emlékezetét idézi 45 , kiadja az »Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyveit és iratait-« 46 . Megírja a Források anyagából az olasz egyetemi városok magyar
