Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Csatári Dániel: VERESS ENDRE EMLÉKEZETE
elsősorban elbeszéléseket és rajzokat ölel fel, mint amelyek leghívebben tükrözik a román nép jellemét, szokásait, múltját és viszonyait. De közben történeti, föld- és néprajzi, irodalomtörténeti és művészettörténeti tanulmányokat is megjelentetünk, sőt bemutatjuk román írók magyar tárgyú és magyar írók román tárgyú munkáit is.« 22 De mivel az effajta kezdeményezéseknek nem kedvezett akkor az idő, ő maga közöl ismeretterjesztő cikkeket a Petőfit és Adyt fordító barátról, Avram Tódorról és másokról 23 . A csak felsorolásszerűen említett magyar—román tárgyú dolgozatai közül sziklaoromként emelkedik az akkori napi politikában kavargó elfogultság sötét felhői fölé két monumentális sorozata: A magyar—román könyvvészet és a Documente. Mindkettővel az egykori munkatárs, Krenner Miklós programját, a magyar—román szellemi hídverést akarta szolgálni, és segíteni azt a történetírás eszközeivel. Spectator — Krenner Miklós, a kolozsvári »Ellenzek« 1932 január 10-i számában ugyanis megírta nagy visszhangot kiváltó vezércikkét. »Verjünk hidat!« cfmmel. ^Megérkezett a pillanat — úgymond •—. amikor meg kell kötni a lelki békét, társadalmi békét, ... áthidalni a hivatalos politika területén is a győzők és legyőzöttek közé vájt szakadékot ... Űj tüzek mellé telepszünk, s a nyársakat nem egymás mellébe fogjuk döfni, hanem a jó lehetőségek pecsenyéjébe . . . Nem kötelességünk-e — kérdezi Krenner •—, hogy gőzerővel hirdessük a dunavölgyi közgazdálkodás szükségességét, hogy foglalkozzunk a nagy történelmi kampány részleteivel alaposan, hogy a romániai és magyarországi sajtót, a román és magyar politikai világot felsarkantyúzzuk, hogy ha gátlások merülnek fel, akkor azokat sietve szétromboljuk, hogy sajátmagunk tartásának méltóságos és büszke fegyelmezésével a lelki közeledés minden kisiklását megakadályozzuk? . ..« Veress Endre az egykori kolléga kérdésére igenlő feleletét kút nagy munkájával, a már említett Magyar—Román könyvészet-tel és a Documente sorozattal adta meg. Mivel mindkettőnek komoly, s e] nem hallgatható érdemei vannak a román—magyar közeledés építésében, a Krenner által meggyökereztetett »hidveres« történeti indoklásában vegyük ezeket egy kicsit közelebbről szemügyre. Az 1930-as évek első felében napvilágot látott Magyar—Román könyvészet céljának Veress Endre azt tekintette, hogy bemutasson és jellemezzen minden olyan magyarországi nyomtatványt, vagy magyar szerzőtől származó művet, amelynek román vonatkozása volt, és viszont. Ezzel ama mulasztás pótlásához kívánt hozzájárulni, amelyre Gheorghe Earitiu már a múlt században figyelmeztetett, ezt írva: »Mar 900 éve nem lehet a románok történetét megírni Magyarország történetének segítsége nélkül és viszont.. .« 2 '* Az 1434-es Budai Krónikával kezdődő és 1870-ig terjedő három-
