Sonkoly István: Erkel Bánk bánja. Erkel kéziratos férfikara Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 15. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

1861. március 9-én bemutatják a Bánk bánt a Nemzeti Színházban átütő sikerrel. Az opera zenéje szakít a nyitány addigi formájával; a francia és olasz uvertür hagyományos beosztásával. Nem szerez a dalműhöz önálló, külön is előadható, az opera tematikáját idéző önálló nyitányt, hanem csupán egyetlen motívum rövid kidolgozása után felgördül a függöny s a kórus megkapó erővel zengi szólamát, jelezve, hogy főhőse, a dráma mozgató ereje maga a dolgozó nép. Petur szólója recitatív, ezt csak vonósok kisérik. Az első felvonás hatásos jeleneteiből kiemelhetjük a Keserű bordalt s Melindának férje után epedő jelenetét. A Keserű bordal szövegét annyira kedvelik a muzsikusok, hogy Erkel kitűnő kortársa, Mosonyi (Brand) Mihály is megzenésíti férfikarra, sorkezdetein színkópás ritmizálással. Művét a lugosi dalárdának

6 dedikálja. Azonban nem terjed el. Erkel invenciója a Keserű bordalban megkapó. Dallamvezetése, ha nem is támaszkodik az élő magyar népdalra, mégis igen hajlékony, természetes, jól kifejlő. Fuvola pikkoló, klarinét, s hegedű unisono passage-jai kölcsönöznek eredetiséget a jelenetnek. Melinda férje után epedő jelenete is jól hangzó. Melinda énekét fuvola és klarinét kiséri, vonósok nélkül. Majd csatlakozik hozzá Ottó, Biberach és a kórus. Megkapó a jelenet: két egymástól független dallam szövődik össze ebben. Az első felvonás értékes része a balett, melyből újabban kihagyják a német táncot, mely a királynét és a vendégsereget jelképezi. Az ezt követő csárdás e táncformának talán legművészibb formábaöntése. Variált dalformás szerkezetű, triója visszatér más hangnembe áthelyezve. Ez a csárdás zárt egység; mint önálló mű is előadható. A herceg izgatott szerelmi vallomását vonóstremolóval; fagott és kürt jellegzetes motívumaival jelképezi a zenekar. A nyomasztó, ködös, vészfelhős hangulat átszáll, átizzik a zenekaron is. Érzi ezt Erkel maga is, ezért, hogy némileg csökkentse e nyomasztó, pesszimisztikus légkört, gyakran bevonja a hárfa idillikus hangszínét, amikor csak mód van reá. A viola d'amour, cimbalom, s angolkürttel egyesített kvartettje valósággal megnyugtató oázis ebben a tragikusan komor, rembrandti sötét alapszínű kompozícióban. Bár a második felvonás kezdetén hárfa kiséri Bánk áriáját, mégis fokozottabban izgatottabb a zenei kifejezés. Tiborc panaszát eleinte a vonósok támogatják a régi magyar harci zenére emlékeztető motivikával. Később a vonósok pizzicatója; kombinálva a hárfával, s staccato fafúvó akkordokkal, érdekes hangszínkombinációt eredményez. Biberach szavainál, mikor bejelenti: »-késő nagyúr, végrehajtatott-* várnók szenvedélyes, teljes zenekari tuttít. Ehelyett egészen más, magába fojtott szomorúságot sejtető hatást revelál a szerző.