Sonkoly István: Erkel Bánk bánja. Erkel kéziratos férfikara Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 15. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

mely nála bizony inkább a »Liedertafel«-stílus mesgyéjén halad. De a szerkesztés laposságát feledteti bőségesen az üde, természetesen ívelő, könnyen appercipiálható dallamvénája. Ha említés nélkül nem marad a Bánk bánban a modulációs lehetőségek elszűkítése, a harmoniakezelés leegyszerűsítése, a szokványos, sablonos harmoniafűzések sokasága; nézzük, tekintsük további hiányosságait is. Mert az igazán jelentős mű megérdemli a tüzetes vizsgálatot, Achilles-sarkának kitapintását. Hangszerelésének egyes érdekességeire már rámutattunk. Elvitathatatlan érdeme: több olyan hangszert is besoroz orchesterébe, mely eddig nem jut élettérhez a színpadi zenében (cimbalom), vagy pedig elavult (viola d'amour). Azonban instrumentálása mégsem kifogástalan. Kevés benne a felaprózott mozgás, sok a kitartott hangzat, így gyakran azonos ritmust követnek a hangszerek. Az akkordbevágásokban egyszerre vesznek részt a szólamok. Nélkülözzük a hangszerelési manier kellő változatosságát. Sokáig időz a mester egy és ugyanazon intsrumentális hatásnál; mert minden gondja az igazi, színi hatású, énektechnikailag jól gördülő énekszóló kiépítése. Sőt, a figuratív kidolgozásban is kívánatos lenne nála érvényesülnie az áttört szerkesztésnek. A jó hangszerelésben a téma végighullámzik a szólamokon, s hol az egyik, hol a másik hangszer játékában bukkan elénk. A témaanyagnak és a motivikus kifejlesztésnek ez a kipróbált módszere: a haladó hangszerelés titka, mely jellemzi Liszt, Wagner s mások műveit, de ez Erkelnél hiányzik. A magyar intonációra tudatosan törekszik Erkel. Ha hatósugara korlátozott is, ezen nincs mit csodálnunk. Bővített másodlépéssel tarkított dallamív, s bokázó záradékkal ellátott ritmusképlet hatja át Liszt, Mosonyi, Ábrányi magyar hangvételű műveit éppúgy, mint a Bánk bánt. E tekintetben tehát korát idézi. Kora magyarságra törekvő intonációja tükröződik benne akkor is, amikor oly bőségesen kiadnázza a koriambust, s a színkopás ritmusképletet. Értékének egyenetlenségét talán a társszerzőség is okozza. Részleteiben, s főleg ezek hangszerelésében valamelyik fia — talán Sándor — is közreműködik. Igazolja ezt az eredeti kéziratnak nem egy kéztől eredő írása. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik Somfai Lászlónak készülő tanulmánya. Mindeddig megoldhatatlan rejtély: a Bánk bán elszigeteltsége. Nálunk népszerű, a külföld azonban hosszú ideig, vagy 90 évig tudomást sem szerez látszólag létezéséről. Míg Donizetti. Verdi, Rossini operái bejárják az egész világ színpadait, a Bánk bán megmarad csupán nemzeti értéknek. Némelyek úgy vélik, a Bánk bán cselekménye, szüzséje annyira magyar, hogy kevéssé érdekli a külföldi közönséget. De ez a magyarázat sem kielégítő. Muszorgszkij, Borodin mélységesen orosz operái, Wagnernek a germán mondavilágból származó zene-