Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

tehető, hogy a ladiképítő superok adták az indítékot, akik abban az időben a halászok számára is dolgoztak. Szalkaiék által elterjesztett fenékhorog áll 25—50 m hosszú horogderékból, ezen 1,5—2 m távolságban vannak a rövid patonyák, s ezeken a horgok. Minden hatodik horog után van egy kő. Egyik végét karóhoz kötik, a másikon fősúly van. A horgokat ladik oldalról eresztik, felszedésnél a halat szákkal merítik ki. A horgokat mindjárt a pálfára, csiptetőre szedik, nem pedig valamilyen edénybe, mint a dunaiak. A horogra csalihalat, polentát (kukoricakása rozsliszttel keverve), kukoricát, kérészt tesznek, mikor mit eszik. Nyáron a ponty a kukoricát és a polentát kedveli. Ilyenkor a horogzsinór egyik végét partba tűzött karó derekára kötik, a hegyére pedig kolompot. Mellette alszanak, ha nagy hal akad a horogra, a kolomp megszólal. Tavasszal kérésszel lehet jól fogni. A kérészlárvát kérészszedővel, bágerral szedik. A báger 30—40 cm hosszú bádog cső, felül bővebb. 3—5 m hosszú nyelére köpűvel van felerősítve. A kérész a kemény agyagban van, június 6—10 között kel ki, vízivirágnak nevezik ilyenkor. Élete félóra. Tehát még június előtt kell a kérészt szedni, a meder szélén lenyomják a kérészszedőt, a föld a csőbe szorul. Felhúzva kiverik és az agyag közül kiválogatják a lárvát. Keserves munka, mert fejenkint 150—200 horgot is használnak, sokat kell szedni. A halállomány olyan gyenge, hogy 50—60 horog semmit sem fog. A polentát, csuszát vagy gombócot 1934—36 körül sporthorgászoktól tanulták el. Fenékhorgot csak a folyó Körösön használnak, a faluban legfeljebb gyerekek horgásztak boltban vett gombostűből hajlított horgokkal. A horgászat szakkifejezései is tiszai eredetűek. Rekesztő halászat Vejsz A rekesztő halászat vejszes formájáról az öreg halászok sem tudtak semmit. Varsa A varsázás a legutóbbi időkig nem játszott nagy szerepet. Ismerték ugyan a vesszővarsát, de csak a bérlők használták a 20-as évekig. Volt az uradalomnak, Kárnyánszkynak és Lévainak is, néha kiadták