Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

jöjjön nyúzza is î.e. Ment a mester maga is, de leginkább a segédjét küldte. Lakodalmas napokon tíz is került. Az ilyeneknek aztán potom ára volt. Természetesen a bőr vásárlása nagy gondosságot igényelt. Rengeteg baja lehetett a bőrnek. Ha nem jól szárították, megpállott, hullott a szőre, de a bőre is megromlott. A rühes bőr is értéktelen volt, a himlős bőrön keményedések keletkeztek. Sok volt a rosszul nyúzott bőr is, beleszaladt a kés. Talált a szűcs kifogást, csakhogy lejjebb nyomhassa az árát. A bőröket tömegesen a tavaszi vásárokon szerezték be, mert tavasszal volt a bőrök mosásának, kikészítésének az ideje. Persze a kisebb szűcsök folyamatosan vásárolták egész évben. Nem volt tőkéjük a tavaszi befektetéshez. Ezek ősszel is mostak a hidegben. Ekkor indult meg a forgalom, a vásározás, ekkor volt pénzük. A bőr kikészítése 1. Mosás. A bőröket először is jól ki kellett mosni. A régi szűcsök délután beáztatták egy kádba a bőröket. Másnap reggel kivitték a Körösre. Meglögybölték és a fűrészes élű kaparóval kikaparták belőle a ganét és a beleragadt giz-gazt, szennyet. A merinói szőröket lóvakaróval tisztították. Mások az áztatást sem otthon végezték, hanem a mosás előtti napon levitték a bőröket a Körösre és a szem lyukán felfűzték egy kötélre és kikötötték a vízbe vert karóhoz. Így ázott egész éjjel. Másnap került sor a mosásra. A kimosott bőröket kecskelábra hányták, csurgóra. 2. Hú sol ás. A megszikkadt bőröket befogták a szkáfába, melyet neveztek rámának is. A szkáfa egy négy lábon álló, vagy falnak támasztható kétlábú 120 cm magas állvány volt. Ennek két rúdja közé fogták be a bőrök egyik végét. A lelógó másik végét pedig a húsoló vassal (I. Tábla) húsolták, azaz egy marokba fogható éles vassal leszedték, lekaparták a bőrön maradt húsokat és a felszakadó hártyákat. 3. C s á vá l á s, pácolás. Az öreg Lapis Pál még csávázás'sal készítette ki a bőröket, a maiak pácolással. A csávázás kádakban történt. 6 veder vízhez 6 kg sót és 2 kg timsót adtak. A bőröket szőrével befele hajtva belemártogatták a csávalébe, majd kivették és leszórták árpaliszttel, úgy nyomták le a kád fenekére. Ötven báránybőr vagy 16—20 nagy subabőr fért el a kádban. A csávában nyári időben két hétig voltak a bőrök. Napjában háromszor megforgatták, vagyis az alsó bőrök kerültek felülre. Így a csáváié is jobban átjárta a bőröket. A második hét vége felé megdörzsölték a kopaszt (a lábak szőrtelen hónalját nevezték így). Ha jött róla egy vékony hártya, akkor kikészült.