Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

5. A termelőszövetkezetek megalakulása

dás mellett. Az ellenforradalom leverése után az újjászerveződő termelőszövetkezetek gyorsan a megszilárdulás útjára léptek. A város termelőszövetkezeteinek fejlődésében két időszakot különböztethetünk meg: 1949-től 1956. végéig és 1957. elejétől 1959. december végéig. Nem érdektelen e két időszak agrárpolitikai jellegzetességeit áttekinteni, minthogy az első időszakban elkövetett hibákból ma is érvényes tanúságokat vonhatunk le. Elsősorban azt kell megállapítani az első korszak jellegzetességeként, hogy az 1948—50. években a termelőszövetkezeti mozgalom első lendületét a szegényparasztság forradalmi ereje, harcossága biztosította. Amikor a szegényparasztság után a termelőszövetkezeti mozgalomba a kis- és középparasztokat kellett volna nagyobb számban bevonni, a fejlődés megállott és sokat veszített kezdeti erőteljes lendületéből. Ekkor lépett a forradalmi lendület helyébe az adminisztratív nyomás, amely végig jellemezte a termelőszövetkezeti fejlesztést az ellenforradalomig. A háborús évek után az 1947—50-es években a mezőgazdasági termelés nagy lendülettel fejlődött, a mezőgazdasági kisüzemek megerősödtek, életképesekké váltak. Majd az 1950—53-as években erős visszaesés következett be, csökkent a ló-, szarvasmarha-, sertésállomány, csökkent a szántóföldek termőereje, a műveletlenül hagyott, vagy rosszul megművelt földek területe viszont növekedett, különösen a kapás növények területében jelentkezett csökkenés, a bevetett földek kapálását is elhanyagolták, a gyomok erősen elburjánoztak, a búza és árpavetések május, júniusban az egész határban sárgállottak a vadrepce virágjától. Szinte teljesen elmaradt a kisparaszti gazdaságok akkumulációja, az elhasználódott felszerelések felújítása. Ezekben az években a parasztság úgyszólván alig költött valamit gazdaságára, jövedelmét ruházkodásra és egyéb használati cikkekre költötte. Átlagos becslés szerint ezekben az években a gyulai határban a kisparaszti mezőgazdasági termelés körülbelül 20—25 százalékkal esett és ezt a terméskiesést az ebben az időben szervezett szocialista nagyüzemek termésemelkedése még nem pótolta, mivel a gyulai termelőszövetkezetek megalakulásuk első idejében szegények voltak és maguk is sok nehézséggel küzdöttek. Kedvezőtlenül befolyásolta a kisparaszti termelői kedvet a kötelező beadási rendszer, a széles körben alkalmazott adminisztratív termelési módszerek, mélyen a termelés önköltsége alatt megszabott beszolgáltatási árak, a kötelező termelési előírások (kötelező gabonaiparnövényvetés stb.), valamint az egyes forgalmi- és felhasználási korlátozások (szállítási korlátozások, állatvágások engedélyhez kötése stb.).