Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

lehetne arra gondolni, hogy két különböző gödör egybevágásából keletkezett a kissé szokatlan forma, de ennek ellentmond a D-i, illetőleg az É-i végén talált cölöplyuk, amelyet 120 cm mélyen észleltünk. A D-i sarkon talált cölöplyuk átmérője 20 cm volt, 18 cm mélyen nyúlt le az altalajba és hegyben végződött. Az É-i végén lévő cölöplyuk átmérője 26 cm, abszolút mélysége a mai felszíntői 177 cm. A gödörlakáshoz hozzá tartozott a 3. tűzhely, amely közel az eredeti talajszínen állhatott. Mélysége 109 cm. Ovális alakú K—Ny-i átmérője 81 cm, hosszabb oldalából 100 cm esett a felületre. A feltárt gödröt lakógödörnek lehet felfogni, külső tűzhellyel és nyeregtetős fedéllel, amelyet náddal fedtek be, de nem sároztak ki. A lakógödröt az eredeti talajnívóba 50—60 cm-re sülyesztették. A bronzkori település a Gyepes K-i oldalára is kiterjedt. A partot kisérő dünevonulat szántásaiban bronzkori, de zömében késő középkori cserepek jelentkeznek. A parttól 150 m-re emelkedett terephullám fut párhuzamosan a dünével, amelyen kizárólag csak bronzkori anyag kerül elő. Kenderesi Károly, Felföldi Gézának az agyagbányával szemben fekvő földjeiből ép gyulavarsándi típusú bögrék kerültek elő mélyszántás alkalmával. A területen húzott kutatóárkok mutatják, hogy vékony egyrétegű település magasabban fekvő települési jelenségeit a földművelés már tönkretette. Erre utalnak a felszínre kex-ült tűzhelyekből származó sártapasztöredékek, amelyekből a már említett Kenderesi Károly által a gyulai múzeumnak átadott bögrék előkerültek. Az első árokban jelentkezett bronzkori tűzhelyet a traktor szántás erősen megbolygatta. Az árok K-i végében egy gödör körvonala látszott. A 190 cm átmérőjű laposaljú gödör 130 cm mély volt, benne elég kevés bronzkori anyaggal. A gödörben 100 cm mélységben magában álló koponyát találtunk. A koponya a jobb oldalán feküdt. Alatta átfúrt vaddisznófog került elő. A koponya alatt fekvő sárgás agyagos föld szinte érintetlennek látszott. A rétegződés azt igazolja, hogy egy elhagyott gödröt használtak fel a koponya eltemetésére. Megtartási állapota, valamint a melléklethez tartozó átfúrt fogak (I. 2.) igazolják, hogy a teleppel egyidős. A 2. és 3. árokban is egy-egy gödör jelentkezett. Az itt végzett próbafeltárás megmutatta, hogy a Gyepes 2. terephullámán lévő bronzkori település egyrétegű és nagyon felszíni lehetett. A mélyszántások az egykori szintet tönkretették. Azért van az, hogy az eke által lefordított hantokból kerülnek elő az ép és csorba bögrék. A településből csupán a mélyebb szintre lenyúló igen szegényes anyagot tartalmazó gödrök maradtak meg. A Gyepes mentén lévő bronzkori telep a mindkét helyen feltárt leletanyag alapján összetartozónak látszik és nagyobb nemzetség