Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
mezőgazdaságának, hanem egész életének képe kibontakozik előttünk. Amíg az egyik oldalon a kapitalizálódást, addig a másik oldalon a mezőgazdasági proltárializálódást figyelhetjük meg, annak ellenére, hogy a birtokosok mellett gazdasági pozíciójukat jól tartani tudó erős középparasztság is alakult itt ki. A jobbágyfelszabadításkor a zsellérek nem kaptak földet, azok a földek pedig, amelyek a jobbágyoké lettek, a lakosság szaporodásával aprózódni kezdtek. A földet nem kapott zsellérek jelentették az új helyzetben a mezőgazdasági proletariátust. Ezt szaporították időrőlidőre az elszegényedő gazdák. Bár általánosságban a mezőgazdasági proletárializálódás Kötegyánban lassúbb ütemű volt, mint másutt, mert a lakosság a továbbfolytatott állattenyésztéssel és állatkereskedéssel, a környékre vállalt fuvarozással és sok más alkalmi munkával egyideig meg tudta őrizni anyagi színvonalát, a századfordulóra itt is kialakult két egymással szemben álló; egy vagyonos és egy szegényparaszti réteg. A szegényparaszti réteg java része a paraszti birtokokon dolgozott és a felsorolt birtokosok szolgálatában állt; egyrészük pedig alkalmi munkákból élt úgy, hogy amellett földműves bérmunkákat is vállalt. A századfordulón ismerünk kötegyáni kubikusokat is, akik messze vidékre mentek el dolgozni. 1880—90-tól kezdődően erőteljes elvándorlás is tapasztalható a községből. Nemcsak a közeli nagyvárosokba, Váradra, Aradra, Debrecenbe, Temesvárra mentek, hanem Budapesten, Győrben kerestek munkát. Ebből kifolyólag a lakosság lélekszáma egyhelyben topogott. 1869—1920 között mindössze 19%-al (456 fő) szaporodott, amikor a szomszédos Méhkerék 22, Sarkad pedig 45%-os szaporulatot ért el. Az idegenben való munkavállalásban, az elköltözésben nagy része volt a vasútnak is. A vonat közelebb hozta a távoli vidékeket, városokat és az addig eldugott kis község inkább kilátott rajta keresztül a világba, mint azelőtt. A mindjobban kiépülő, itt kereszteződő vasút építésekor sok kötegyánit alkalmazott, sokan pedig idegenből ide kényszerültek miatta. Amikor pedig elkészült, sokan álltak a szolgálatába. A századvégi kötegyáni vasutasok, főleg vasútépítők, majd forgalmi munkások megmaradtak a paraszti életforma kereteiben. Kis földjüket tovább művelték, kisebb-nagyobb földterületeket béreltek, nagy munkákra hazajártak. Minden bizonnyal ők és a távolban munkát vállalt kötegyániak voltak azok, akik a szociális követelésekkel fellépő munkás- és parasztmozgalmat a faluban népszerűsítették. Idevonatkozóan ugyan igen szegényes adataink vannak, de jellemző, hogy egy névszerint ismeretlen kötegyáni munkás már 1897-ben megjelent a szociáldemokrata párt I. földmunkás kongresszusán 6 ", összefüggést kell keresnünk az 1904 évi vasutassztrájk egyik itten lejátszódott
