Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

ismét sertés lapocka és combcsontot találtuk. 11. Égetett emberi csontok, igen kis mennyiségben, tökéletlenül elégve, elég nagy darabokban. A sírhoz tartozik még egy lapos csöbör (III. 1.), amelynek eredeti helyét nem lehetett megállapítani. (Jelzése A, B) Pereme enyhén kihajló, nyakán borda fut végig. Korongon készült, kiegészített. M: 14.2, szá: 15.1, fá: 9 cm. A tál középkori rátelepülés következtében adódó bolygatás miatt nem feküdt eredeti helyén. KOI ÍGY AN •130 àO 2 áron SS I goőor 4. kép Békés megye területén eiég gyakoriak a kelta sírleletek

5

, elsősorban a folyók mentén, de nagyobb sírszámú temető eddig nem került elő. A fontos útvonalak biztosítására hosszabb ideig telepedtek meg kisebb csoportok s ennek megfelelően nagy sírszámú temetők nem is maradhattak fenn. Vannak magányos, esetleg néhány sírból álló temetkezések, telepek nélkül, amelyeknek ottléte a kelta törzsek, családok vándorlásával és kereskedelmi tevékenységével magyarázhatók. Igen rövid ideig tartó, ideiglenes tartózkodási helyről tanúskodik a kötegyáni sír is, az i. e III—II. században. A halottat máglyán égették el, a halotti szertartás kialakult szokása szerint a viselethez tartozó karpereccel. A bordadarabkák között van egy nagyobb bronzlemeztöredéke, amely nem mutat égési nyomokat. A töredék nehézzé teszi egykori rendeltetésének megállapítását. Anyaga nagyobb fémedény vágott töredékének látszik s a ráhelyezett bronzlemez folt is ezt erősíti meg. Feltételezhető, hogy korban nem tartozik a sírhoz és a rátelepült középkori rétegből kerülhetett be a sír földjébe. A mellékletek alapján női tetemet vélünk a sírban, melyet feltűnő gazdagon láttak el edényekkel és húsáldozattal. A terület lakott volt, az i. u. II—

III. században is. A szórványosan előforduló edénytöredékek azt mutatják, hogy a szarmata település központja nem a homokbánya területén volt. A Gyepes partján a