Lakatos Attila – Péter László: Juhász Gyula és Gyula (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 10. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
A magyar irodalom helyi hagyományai kutatásának kettős értelme van. Egyik, hogy irodalmunk nagyjait az egyes magyar városokhoz fűző kapcsolatok, a különféle helyeken való tartózkodásaik részletes fölkutatásával szükségképpen gazdagítjuk életrajzukat, s bármilyen apró mozaikokkal, de kiegészítjük életük, tevékenységük, működésük képét. Ezzel — ha kis mértékben is — az irodalomtörténeti kutatást szolgáljuk, s kicsiny, de összefüggéseikkel esetleg még jelentőssé válható adatokkal bővítjük az irodalomtörténet anyagát. A kutatás másik értelme az egyes városok szemszögéből értékelhető: egy-egy jeles magyar egyéniségnek kapcsolata a városhoz, a wíros fiaihoz, megbecsülendő hagyománya a helyi művelődéstörténetnek, ápolandó tradíciója a helyi szellemnek, hiszen — kevés kivétellel — nem véletlenül alakultak ki ezek a kapcsolatok, nem véletlenül jöttek létre a látogatások ? így az írók, költők, művészek helyi kapcsolatai valamiképpen elválaszthatatlanok a genius loci helyben született, autochton eredményeitől, gyakorta szervesen össze is forrtak velük. De még abban az esetben is, mint éppen Juhász Gyula gyulai kapcsolatainak fölvázolása során látnunk kell, amikor a véletlennek e kapcsolatok kialakulásában az átlagosnál nagyobb szerepe van, nem érdektelen az ilyen szempontú vizsgálódás. A véletlenek a történelemben gyakran válhatnak utóbb jelképes értelművé, s mint ilyenek az utókor számára intő, tanító, nevelő erejükkel hathatnak. Talán sikerül bizonyítanunk, hogy Juhász Gyula gyulai kapcsolatainak is van olyan szimbolikus értelme, amelynek tudatosítása megéri a fáradságot, amely a költő ,és e város találkozásaira vonatkozó adalékok föltárásával járt.
