Lakatos Attila – Péter László: Juhász Gyula és Gyula (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 10. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Valóban ünnepi est volt, de még külön és nagyon meg kell dicsér­nem a gyulai közönséget, amely ennek az ünnepnek fényét emelte, me­legét fokozta odaadó figyelmével, lelkesedésével. A csonkaország kultúrája győzni fog, ha minden magyar város olyan buzgalommal és szívvel, lélekkel ápolja a kultúra oltárán a szent tüzel, mint ahogy ezt Gyulán tapasztaltam. Oroszlány Gábor barátom fölkért, hogy én írjak referádát a gyulai Jókai-estről. Ha ez nem is egészen re terád a, inkább az őszinte 6s mély elragadtatás önkénj'teleu ki­fejezése, arról én nem tehetek. Magam a legszebb emlékeim közé soroz­tam be ezt a feledhetetlenül harmonikus, fölemelő és vigasztaló gyulai estélyi. Minden bizonnyal a szerkesztő, Oroszlány Gábor fűzte Juhász Gyula cikké­hez a következő megjegyzést: ; Ez a referáda bizony hiányos, mert 'a Jókai-est fénypontja: Ju­hász Gyula író és költő imádságos könyvbe való remek ódája, melyet a » szerző maga olvasott fel, kimaradt a 'mi felkérésünkre írott ^beszámolóból. De aki ismeri az író egy#iiségél, egyszerűségét és puritánságát,— ezt ter­mészetesnek fogja találni. Mi azonban Juhász Gyulát, az élő magyar köl­tők seuiorjál meleg szívvel köszöntjük és köszönettel tartozunk neki, hogy felkeresett és megszeretett. Juhász Gyula cikkéből nem. az a legérdekesebb kielemezhető, hogy az est valóságos értékeit bizonyára jóval túlbecsülve, a vendég kötelező udvariasságán is túlmenően dicséri a gyulaiak produkcióját, sőt ,—• a költői vetélkedés látszatát is kerülve — még ifj. Wlassics Gyula nyilván gyöngécske alkalmi költeményét is, aminthogy nem szabad túlságos jelentőséget tulajdonítanunk a cikk néhány irre­dcnia jellegű utalásának sem. Az kétségtelen, hogy Juhász Gyulát is mélyen érin­tette a magyarlakta vidékek elcsatolását,, s a trianoni békediktátumban — mint sok más haladó elme is — ő is igazságtalanságot látott^ s ennek néhány versében han­got is adott. Am az ő tiltakozása nem azonosult a Horthy-rendszer hivatalos pro­pagandájával: nem irányult más népek ellen, csupán a magyar történelem és kultúra emlékeit ápolta e versekben is. Ami Juhász Gyula e cikkéből elsősorban érdekes, az az, hogy ennek negatív bizonysága szerint a költő minden bizonnyal nem tudott őseinek, családja Kálló-ágának gyulai származásáról; ha ugyanis tudott volna, egészen bizonyosra vehetnénk, hogy cikkében megemlékezett volna róla. Az estről egyébként a Békésmegyei Hírlap ; ápr. 2-i száma is megemlékezett. »Fenyesen sikerült a filharmonikus zenekar bemutatkozasa« c. cikke a költő sze­repléséről ennyit írt: »Juhasz Gyula rokonszenves alakja tünt fel ezután a dobogón, aki erre az alkalomra írott, .gyönyörű költeményét olvasta fei.« Érdekes, hogy a tudósításokból nem tudjuk megállapítani, mi ivolt a címe Juhász Gyula versének. A centenárium alkalmából ugyanis a | költő ihárom — egymással különben bizonyos fokig összefüggő — ódát is írt, »Jokai«, »Enek Jókairól« és »Hodolat Jókainak* címmel. Nem tudjuk, ezek közül ;melyiket olvasta föl Gyulán. Érdekes epizódja még a gyulai (Jókai-estnek Feszty Masa és a költő találko­zása is. Juhász Gyula ugyanis »Tájkép« című versét^ a kitűnő festó'nő egyik ké­6 Először az Üj Idők 1921. dec. 7-i számában, ntajd a Délmagyarország 1923. okt. 11-i számában jelent meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom