Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
meghatározni helyüket a keleteurópai népek történetében. 8 Az alábbi .tanulmány a hajdúság legnagyobb, de alig ismert csoportjával, a Körösköz-bihari hajdúkkal kíván foglalkozni. A kérdésnek kicsi az irodalma. Levéltári anyaga is viszonylag szegényes, de nagyobb baj az, hogy ami van is, az a legkülönfélébb helyeken található. Kimondottan a bihari hajdúkkal egyetlen önálló könyv sem foglalkozik. Legtöbbet lehet róluk megtudni az O'sváth Pál, 9 a Rozvány György, 1 ^ a Móczár József, 11 a Márki Sándor 12 és a Mezősi Károly 13 könyvéből. Sajnos ezen munkák mindegyikének más volt a célja, minjt a hajdúk , bemutatása. A hajdúk kérdéseit csak a tárgyukkal összefüggően érintették. Közülük kiemelkedő Mezősi Károly munkája, mely a Körösköz-bihari hajdúság életéről alapos elemzéssel legtöbbet mond. Kizárólag a Körösköz-bihari hajdúságról mindössze két tanulmány szól. A Görömbey Péteré 1 * kevésbé fontos, jelentősebb nála Márki Sándor sarkadi hajdúkról 8 Makkai László; A kuruc nemzeti összefogás előzményei. Népi felkelések Felső-Magyarországon 1630—32. Budapest, 1956- 344. p. — A hajdúság éleiére egyik legjobb összefoglaló Dr. Dusán PopvicO hajducima, I-i>j II. deo. Beograd, 1930—31. — A román kutatások új szintű összefoglalása: Patachi Livi us: Capitani de cete militare si haiduci romini la inceptul veacului al XVIII-lea. Extras din volumul Studii si articole de istorie II. 1957. — A hajdúkutatás lényegére mutatott rá a ; Magyar Történészkongresszus egyik előadása: »a török elleni harc mindazoknak a népektoek közös ügye volt, amelyeknek életét, fejlődését, műveltségét az idegen hódítás közvetlenül fenyegette.,., az is'közös vonása a török hódítók'ellen küzdő népeknek, hogy vállalják a török elleni harcot, de ugyanakkor a harcban 'szabadságukat keresik. Harcukon antifeudális él húzódik végig«. A Magyal* Történészkongresszus előadásaiból. 1953 június 6—13-ig- Budapest, 1954. Sinkovics István: 'Végvári harcok. 66—67. p. — Vö.: Dankó Imre: A magyar hajdúság. Élet és , Tudomány. 1959. 42 .szám. — A hajdúkutalások alapos ismertetése: Szendrey István: A hajdú-törlénettkutalás újabb jeredményei. Élet és Művelődés (Debrecen) I. '1959. 56—59. p. 9 O'sváth Pál id. m. lf ) Bozvány György: Nagyszalonta mezőváros történelme. Tekintettel a derecskéiuradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Gyula, 1870, 135. p. . 11 Móczár József (szerk.): Nagyszalonta 1606—1906. .Nagyszalonta, 1906. 258. p. 12 Márki Sándor: Sarkad története. Budapest, 1877. 189. p. 13 Mezősi Károly; Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Budapest, 1943. 372. p. Mezősi 1 az',1692. évi összeírás Bihar megyére vonatkozó részét közli és elemzi munkájában (Conscriptio Quattuor Proscessuum Comitatus Bihariensis 1692. — Bécs, Hofkammerarchiv. Conscriptíones. Fasc. 5., No. 103.). « Görömbey Péter: A biharmegyei hajdúvárosok történetéből. Debreczeni Protestáns Lap. 1936. 4. szám. (ápr. ilö).
