Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

telepek (Szentmihály, Büd, Dob, Dada, Lök, Téglás, Fehértó, Királytelek, Balsa, Nyiregyháza és Nyírbátor) az öreg hajdúvárosok szomszédságában alakultak, azonban nem tudtak a nagy nemesi ellenállás miatt sem önálló kerületté lenni, sem csatlakozni a szomszédos Hajdúkerülethez.

5 Mind nekik, mind a Sajó-Hernád melléki hajdútelepeknek alapvető bajuk az volt, hogy egy-egy ^községen belül nemcsak hajdúk laktak, hanem más rendű lakosok is, akik gyengítették a hajdúság erejét. Nem így volt ez a Körösköz-bihari hajdútelepek — a hajdúság negyedik csoportja — esetében. Ha voltak is nemhajdú lakosok az egyes helységekben jelentőségük alig volt, nem tudták] a hajdúélctforma kibontakozását megakadályozni. Ezért aztán a bihari, vagy ahogy O'sváth Pál is nevezte őket — körösközi-hajdúk — erősebbek voltak, jobban ellen tudtak állni a különböző támadásoknak.

6 Volt a KörÖsköz-bihari hajdúságnak még egy nagy erőssége, az, hogy sokan voltak. Erre a körülményre különösen Acsády Ignác mutatott rá, mondván: »a hajdú-városok megteremtése Szabolcsban és még nagyobb arányokban Biharban, a kor egyik legnevezetesebb szociálpolitikai alkotása volt, mely sokezer jobbágyot tett ,a haza. szabad s ezzel hű és munkás fiává, aki bérével és verejtékével egyaránt buzgón szolgálhatta a magyarság nemzeti és gazdasági erdekeit«.

7 Hacsak az Acsády vélekedését ismernénk is, elég okunk Jenné tüzetesebben utánanézni a Körösköz-bihari hajdúság történetének. De Acsády óta is sok mindent megtudtunk általában a hajdúkról s köztük a kevésbé kutatott bihari hajdúságról is és ezek az ismeretek egyenesen követelik, hogy a hajdúságra általában és ezen belül különösen a Körösköz-bihari hajdúságra felfigyeljünk, kutatásainkban megkapják a méltán megérdemelt helyet. A múlt történelmi felfogásában a hajdúk mint útonállók, fosztogató szegénylegények éltek, akiknek egyrészét katonai szolgálataik fejében különböző urak, hadvezérek, fejedelmek kiváltságokkal látták el és letelepítették. Ebből a régi hajdúfogalomból szinte teljesen kimaradt a hajdúság antifeudális jellege és csak szerényen jelentkezett benne, a nemzeti függetlenség védelmének gondolata. Pedig a hajdúság történetének ez a két mozzanata az, amely egyedül teszi a hajdúság mozgalmait haladóvá és emeli ki a hajdúkat a feudális párt és párharcok zsoldosai köziü. Töríénetkutatásunk napjainkban törleszti a hajdúsággal szemben fennálló adósságát. Számos kutató igyekszik a hajdúság vagy a velük rokon társadalmi elemek küzdelmeire fényt deríteni, a mozgalom keleteurópai gyökereit feltárni, 5 Vö.: Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyiregyháza, 1886. 89. és 368. p. ' 6 O'sváth Pál: Bihar vármegye jsárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 7 Acsády Ignácz: A magyar [jobbágyság , története. III. kiadás. Budapest 1948. 189. p.