Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

kodott. kérve a fejedelemtől régi szabadságuk visszaállítását. Károlyi ez ügyben írt levelét a Vercss-féle gyulai okmánytár 'közli is.^

1 Méltóságos Fejedelem nagy jó kegyelmes ;Uram. Nemes Bihar vármegyei hajdúvárosiak lévén (nálam, panaszkodtak, hogy Nagyságod, kegyelmes resolutiója szerént még nem lévén kiadva donatiójok, az Nemes vármegyétül szekerezésse;!, s .minden rendbéli egyéb ,onusokkal terheltetnek, holott elejitől fogva ;

az fenálló hadban continuusok jvoltak. s sokan közzülük életek/e-t is a ;

haza szabadságáért le,tették, mint legközelebb a'bihari sáncz felverése alkalmatosságával; ha Nagyságod kegyelmes grátiája járul hozzájok, azon formában lesznék-é, mint az több hajdú városok, hogy tudhassam az dolgot alkalmaztatni alázatosan elvárom Nagyságod kegyelmes parancsolatját. > Ezen helységeknek specificatióját Nagyságodnak praesentibus alázatosan transmittálom, és noha eleitül fogva fegyverben voltak, de legfeljebb is három seregnél több actu nincsen 'közzülök, ha Nagyságodnak csekély opinion! tetszenék, talán jobb volna Imeghatározni'mennyi számú lovast állítsanak; kirül mit méltóztatik Nagyságod iresorválni, ialázatosan elvárom; ajálván ezzel Nagyságod kegyelmes grátiájába alázatosan jmagamat maradok Gyula alatt lévő táboron, 10. Iunii 1705. I I Alázatos szolgája I Károlyi Sándor mpr. II. Rákóczi Ferenc vissza is (

adta a Körösköz-bihari hajdúvórosok szabadalmait, sőt 1708 szeptember 2-án ]az öreg hajdúvárosok szabadkerületéhez csatolta őket és alkapitányukul Nánássy Jakabot nevezte ki.°2 r>

l Dr. Veress Endre: Gyula -város oklevéltára (1313—1800). Budapest, 1938. 470. p. Fotókópiája la 471. p. —\A hajdúságnak a II. Bákóczi Ferenc-féle szabadságharcba torkoló társadalmi követeléseit szép összefoglalásban adja Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai 1703—1710. Budapest, 1955. 30—34.' p. A hajdúság kívánságait már Karácsonyi János is említi: » marosak a volt 14—15 hajdúváros szabadalmainak el nem ismerése, a ivolt hajdúk jobbágyokká tétele is óriási elkeseredést j szült Biharmegye népében. Mikor tehát Rákóczynak szabadságra hívó szózata megharsant, Biharmegye nemcsák élelmet és abrakot adott...« Karácsonyi János: Biharmegye magyar népe a kuruez világban id. m. 51—52. p. Idevonatkozókig lásd még: Gottreich László: ,A (bihari nép harca 1703—1704-ben. Hadtörténelmi Közlemények. 1955. 91—133. p. — (A Karácsonyi vélekedésével ellentétben az utóbbi tanulmány is, de Bákóczi Önéletírására hivatkozva Esze Tamás $s megállapítja, hogy a hajdúság katonai ereje, hadi jelentősége általában [igen (kicsi és az ügy iránti ' lelkesedés pedig mérsékelt volt (A tiszántúli hadjárat. Századok, il951.) iMindezek a jejlenségek a hajdúság ipusztulásából, kiifáradásából magyarázhatók. Vö.: a bihari hajdúk pusztulására Mezősi Károly id. m.-ja több adatát, megállapítását. 52 Barcsa János: Hajdú-Nánás város és hajdúk történelme. Hajdú-Nánás, 1900. 57. p.