Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

kosság visszaszállingózott és a fel-feltűnő török (

seregck hírére szétfutott. Erdőkben, megközelíthetetlen mocsarak szigeteiben keresett menedéket, ilgy volt ez Szalonta esetében is, de a távolabbi | Kábán is ez volt a helyzet.45 Noha létszámban igen megfogytak, harci kedvük nem tört meg, .bátorságuk sem fogyatkozott. Ezzel magjai ázható, hogy Sarkadot vissza is (foglalták ; és a szalontaiakkal együtt sok borsot törtek a környék törökjei, különösen ^a (gyulai törökök orra alá. Ezekben a mozgalmakban híresültek el Leel-össy János, Csavargó Varga, vagy csak közönségesen Csavarga Mihály sarkadi és Bakó'János szalontai hajdúk. Tetteiket • több népmonda őrzi napjainkig és Arany János jis (megemlékezik róluk Szalontárói \írt verseiben.46 Ezekben és az ezt követő években magy változás állt (

be az ország hangulatában. A Várad elfoglalását tétlenül néző, Rakamaznál állomásozó császári sereg az Erdély tönkrctételén örvendező császári udvar, a királyi Magyarországon megindult féktelen kizsákmányolás, az ország .függetlenségének nyilt megtámadása mindenki előtt nyilvánvalóvá tette a németek .szándékait. A Habsburg gyarmatosítással szemben egyre erőteljesebben bontakozott ki a nemzeti ellenállás. A Felvidékről elüldözöttck, a bujdosók, a törökök hallgatólagos beleegyezésével, az erdélyiek támogatását élvezve, a Partiumban húzták meg magukat s innen szőtték terveiket egy újabb, minden eddiginél nagyobbszabású szabadságharc 'megindítására. A bujdosók szíves fogadtatásra találtak a Körösköz-bihari hajdúknál. Ezen a területen szervezkedtek. 1673-ban Biharon kötöttek egymással szövetséget, 1674 március 9-én Szalontán tartottak gyűlést s megvallottak: »Hogy már 1673 március l-e óta állandóan a biharmegyei lakosok nyakán jélnek«.47 'Ezen a gyűlésen Mikolay Boldizsár, Beináth Zsigmond, Szendrey Vég 'Mihály, ,Jászberényi Mátyás, és Mezei Nagy György jelentek meg. 1674 március 29-én mezőgyáni szállásukról hirdettek gyűlést Sarkadra, május 31-én Harsányban, augusztus 24-én pedig Csatáron tartottak gyűlést. Ez utóbbi gyűlésben [választották ;

vezérükké Wesselényi Páll. A következő években is számos gyűlést [tartottak a Körösköz-bihari hajdúság telepein. Mozgalmuknak számunkra egyik érdekes mozzanata az, hogy 1672-ben Vámospércsen az öreg hajdúvárosokat is csatlakozásra 'szólították fel. Különleges érdekkel bír az a levelük, \amelyct 1673 októben 24-én írtak a környező vidékek 44 K. Nagy Sándor: Bihar-Ország. I. Nagyvárad, 1884, 18—19. p. és O'sváth Pál id. ni. 543. ]). — Vö.: Szalárdi Jáuios siralmas magyar krónikája kilencz könyvei. .Kiadta Kémény Zsigmond. Pest. 1853. 142. (

p. 45 Vö.: O'sváth Pál id. «H. 512. p. 46 Szendivy Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. Budapest, 1924. Helyi mondák c- fejezet. 227—255. p. és jegyzetei 319—360. p., valamint uö.: Történelmi mondáink. Ethnographia XXXI—XXXIII. évf. \ (1920—1922.) 55—56. p. 4' Dr. Karácsonyi János: Biharmegy© népe a kuruez világban. A Biharvárniegyci és Nagyváradi B.égés;:eti és Történelmi Egylet 1901—1902-iki Évkönyve. Nagyvárad, 1902. 18. p. — Vö : Mon. Hung. iHist. II. Oszt. XVIII. köt. 130., 138. p.