Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
kezdett. Básta annyira biztonságban érezte imagát a Körös—Maros közön is, bogy azt jelentette Rudolfnak: felkeléstől ezen ,a vidéken nem kell tartani. Básta rémuralma, a hatalmában tartott területek 'borzalmas 'kizsákmányolása, Székely Mózes szervezkedése a némettől való megszabadulás lehetősége felé fordították mindjobban az erdélyiek figyelmét. Székely Mózes |mindent 'megtett, hogy erősebb török hadsereget kapjon a portától, amivel kiűzheti a németet Erdélyből. III. Mohamed szultán cl is ismerte Székelyt lErdély |fejedelmének és messzemenő támogatást is nyújtott neki a fejedelmi szék/elfoglalásához, s ezzel együtt a német Erdélyből való kiűzéséhez. Dampierre Duval Henrik volt imár (ekkor a lippai kapitány. Észrevéve a török és Székelyek mozgolódásait, kellő ádőben értesítette Bástát. Jól felkészülve várták Básláék a támadást. Sőt elébe is mentek az eseményeknek; messze beportyázták a hódoltsági területeket és ! zsákmányon (kívül híreket is igyekeztek szerezni. Székely Mózes 1603 április I15-én (betört Erdélybe. Az 'elégedetlen erdélyiek mindjárt mellé álltak és már-már (elfoglalta (egész Erdélyt, már Rudolf is békealkudozásba kezdett vele, amikor Radul havasalföldi vajda beavatkozása megváltoztatta az események folyását. 1603 július ! 17-én Brassónál a németek segítségére siető Radul Székely seregét megverte és (őt magát is megölte. Ezzel Radul biztosította a németek számára Erdélyt. Székely (hívei, a nemzeti párt tagjai bújdosásba kényszerültek. '< Székely Mózes kudarcának okait keresve (meg fkelI említenünk, hogy mozgalma társadalmilag szűk térre korlátozódott. Csak a nemességet fogta össze, a székelyek és a jobbágyság ellene voltak. Messze volt még (az az egység, ami aztán a Bocskai István szabadságharcában megvalósult. >. Székely vereségének hírére Lippa, Jenő és Várad német zsoldban álló hajdút Dampierre, Horváth .Ábrahám és (Csatári János vezetésével rátörtek a megmaradt Székely Mózes-féle hadseregre, amit Borbély György vezetett. Borbélyt nem tudták ugyan megverni, .katonái(erősen (tartották magükajt s kijelentették, hogy addig nem is teszik le ia (fegyvert, amíg Erdélynek nem lesz önálló fejedelme. A vitéz seregnek azonban mégis csak hátrálnia I kellett, mert Básta is rájuk tört. Borbély a Vaskapu felé menekült, de itt Rákóczi Lajos 800 hajdújóval rontott rá. Rákóczinak Horváth Ádám és Konkoly ( Péter Jiíres hajdúkapitányok is segítettek a támadásban. Borbély alig tudott megmenekülni s valahogy Karánsebesre jutni. A menekülők Karánsebesen, majd pedig (Temesvárt tárgyaltak először arról, hogy jó lenne a fiatal, de már iákkor is a nagy tekintélyű Bethlen Gábort fejedelemmé tenni és úgy megindulni Básta 'ellen. (A kiszivárgott hírekre Básta Facsád és Lippa alá sietett. Bektás basa sem tétlenkedett, hanem Básta elé vonult. A két sereg Glogovócnál találkozott. Komolyabb csatába azonban (egyik fél sem bocsátkozott, hanem beérték járőrcsatározásokkal. Bektás hamarosan jel ;is távozott seregével együtt. Básta pedig biztonságban érezte jmagát es elbocsátotta hajdúit és a rácokat, akik különben is egyre nagyobb iszámban hagyták ,oda; ő imaga pedig Kolozsvárra ment. Előzőleg még leváltotta Dampierret a lippai kapitányságból és Rákóczi Lajos hajdúkapitányt bízta megj a (vár őrzésével. Básta elvonulása után az elbocsátott rácok és hajdúk kapitányaik vezetése 'alatt még féktelenebből pusztították a
