Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
ben sem küldött pénzt és katonát [Erdély végvárainak védelmére. 3 ^ Nagy zavar keletkezett, a német segítség felmondta a szolgálatot, kiderült, hogy a német képtelen, de nem is akar komoly segítséget adná a,török ellen. Országszerte nagy volt a felháborodás s a helyzetet kihasználva Báthory Zsigmond augusztus 20-án visszavette fejedelemségét s a török által .veszélyeztetett Arad parancsnokságát Szelesteyre bízta. Szelestey a rossz állapotban lévő várat igyekezett rendbehozni. Gyorsan erődítéséhez fogott, azonban nem állt lelég idő rendelkezésére. Szaturdsi Méhemet hamar bevette Csanádot^ Nagylakot és Arad sem tudott volna neki ellenállni. Ezért Szelestey az aradi hajdúkkal, miután Aradot lerombolta, Váradra ment. Zsigmond pedig, hogy a sok pusztításnak elejét vegye és mentse ami még mentíiető, békealkudozásokba kezdett a törökkel. Minden áron meg akarta tartani a töröktől visszafoglalt várakat, de ezek visszaadásához a törökök is ragaszkodtak. A békéből nem lett semmi. Szaturdsi, hogy (megtörje Zsigmond ellenállását, Lippa hátrahagyásával Várad alá ment és azt kezdte ostromolni. Az ostromnak hamarosan vége lett, mert Szaturdsi kegyvesztettként selyemzsinórt [kapott a portától és ,az ostrom így abbamaradt. A török sereg (szétoszlott: a török katonák 1598—99 telén a Körös—Maros-közén teleltek, majd Szalontán át Szeged felé mentek, útközben elpusztították Szalontát, Kölesért, Szilt, Barmódot, Csömegct, Kis- és Nagy vásárit, Répáskeszit, Patát. Ossi-patát, Andacsot, Mezőgyarakot, j Mezőpanaszt, Simonkereket, Orosit, és a vidék sok imás helységét. Tavaszra kelve összeverődtek és Borosjenő vára ellen indultak. Ez (akkor Vér Mihály kapitánysága alatt állt. A törökök csellel akarták elfoglalni. lA (környező erdőkben lesbe állva várták a reggelt, hogy amikor a jeneiek a legelőre hajtják marháikat, megrohanják a várat, A csel az volt, hogy 35 tatár ingbe-gatyába öltözött és mintha hajdúk, zsákmánnyal megtérő szegénylegények lennének, maguk előtt jószágot 'hajtva mentek a vár melletti mezőn. Amikor megláttá|k a jeneiek marháit, rávetették magukat és úgy tettek mintha azokat: is el akarnák hajtani. A pásztorokat levágták, a csordát pedig az erdő felé kezdték terelni. Ahogy a i támadást a várbeliek észrevették kirohantak és üldözőbe vették őket. A törökök csak jezt akarták. Odahagyva a marhákat, futni kezdtek az erdő felé, a jeneiek (pedig utánuk. Amikor !aztán a jeneiek elérték az erdőt, az elbújt törökök előrohantak (rejtekhelyeikről és szörnyű mészárlást vittek végbe köztük. Aki csak tehette menekült. Szerencse, hogy a visszajutottaknak sikerült időben elzárni a város kapuit s így a törökök nem tudtak Jenőbe behatolni, ostromra pedig nem gondolva, elvonultak. | Hasonlói török portya esett Lippa alatt is. Ebben is a hajdúk vitézkedtek lés különböző fortélyokkal próbálták nemcsak megtoiolni az ellenség pusztításait, hanem 'felibük is igyekeztek kerekedni. A hajdúság tevékenységét csak fokozta a politikai helyzet újabb alakulása. Báthory Zsigmond az erdélyi fejedelemségről ismét lemondott s 1 helyébe öccse Báthory András lett a fejedelem. Nem volt népszerű, a .székelyek ( is ellene léptek föl. Ennek oka az volt, hogy Báthory Zsigmond visszaadta, majd újra elvette kiváltságaikat. A szé38 Márki Sándor: Aradvármegye... id. m. 30—33. p. — Vö.: Bethlen Farkas: História de rebus Transilvanicis. Szeben, 1789.. IV. 167—172. p.
