Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
IV. A gabona betakarít áfa 1. Vontatás A nyomtatás korában a vontatók szérűbe való vontatása kocsi után akasztott vontatóval történt. Vontatótalj igának, masinának, egyesek göncölszekérnek hívták. Tengelyből, két küllős fakcrékből és két masinarúdbúl állott. A masinarúd vastagabb végén 1—1 kákó csüngött. Ezeket akasztották bele a kocsi hátsótengelyének karikájába. A masinarúd vékonyabb végén levő karikába akasztották a vontató tengelyén csüngő kákót. Dobozon használtak teljes masinakészséget is. Ennek letett, elhasznált kocsieleje volt az eleje. A hátulsó tengelye sokkal hosszabb volt, mint az első. Viszont a hátulsó kerekek kisebbek voltak, mint az elsők. Olyan masina nem volt, amelyet teljes egészében erre a célra készítettek. Azonban voltak olyanok, akik a már meglévő masinának külön csináltattak első részt. A masinákat csak nyomtatáskor használták. A nyomtatás idején szárhordásra sem használták, mert akkor még Dobozon nem voltak tanyák. Amint a nyomtatás megszűnt, a (masina is kiment a divatból. Azonban tanyán kóróhordásra (tengeriszár-hordásra) még imitt-amott használják. Sokan inkább szétszedik a kocsit s abból csinálnak a kóróhordáshoz masinakészséget. A kocsi után akasztott vontatóval a vontatás a következőképpen történt. A kocsi után akasztott vontatóval megkerülték a vontatásra kerülő vontatót. A vontatás irányában álltak meg. A vontató mellé a kocsi került. A kocsi tengelyéről leakasztották a két masinarudat, vagy nagyrudat. Letették a földre. A kocsival egy kicsit feljebb álltak. Két ember 1—1 rudashordófát (az öregek villegyhordórúdnak hívták) dugott a vontató alá úgy, hogy keresztül ért a végük. Nehéz munka volt. Ha nem akart menni, akkor egy rövid, erős emclőrúddal segítettek. Az cmelőrúdaí a vontató alá dugták. Felemelték. Így a feléje eső rudashordófát könnyebb volt aládugni. Azután a másik oldalon is így segítettek. Ha az alászúrás nehezen mjejnlt s emelőrúd sem volt kéznél, a rudasfát meg-megemclték s azután ledobták a földre. Ha még így sem sikerült, akkor ketten dugták alá. Az egyik háttal a vontatónak dült s a lába között húzta s a másik a ; rudasfa végit toszította. Így mind a két rudasfát aládugták. Közben egy — igencsak gyerek — segítség ezalatt leakasztotta a vontató hátsótengelyéről a két masinarudat, ha azok nem voltak leakasztva. Az egyiket ott hagyták, a másikat a vontató másik oldala iránt fektették. Azután a jmasinatengelyt — az innenső keréken forgatva — a masinarúdak irányába tolta. Ha nem volt segítség, akkor núndezt a két ember végezte, a rudak aládugása után. Ezután a vontató alá dugott rudasfát a vontató egyik oldala felől megemelték. Ha kisebb volt a vontató, akkor egy ember emelte meg mindkét rudasfát. Ha nagyobb vontatót raktak, akkor ketten emelték meg. Ha egy embernek kellett felemelni a vontatót s nehéz volt, akkor a Jankónak nevezett tartófát használták. Némelyek kitelcn-jankónak (Kénytelen Ján o si ii UÍXI túV_ A jankót aládugta a rudasfa alá s úgy emelte fel a rudarff s y<elc együtt a "vontatót. Ha az emelőnek volt gyerek-segítsége, akkor az «e'tte a rudasfa alá a janVót. Csak
