Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Három híres betyár, meg a csendbiztos ködmöne

pusztán cl fogottak közt van egy nagy szálas fiatal fattyú is, barna üstökű, bal szeme alatt egy kis fekete bilyog látszik. »Hogy a szél fújjon el a talpa alatt! Hiszen akkor már nincs kitől tartani!« — így rikkantott jókedvvel a darutollas pandúr legény. Mindjárt fel is egyenesedett a tanyázó padkáról s lehajítván töltött puskáját, nyugodtan ellépcgetett az ól háta mögé, — gondolhatjuk, miért. Erre számított a pcdrett bajuszú peckes kis ember is, azért jött ebédidőn; ilyenkor, letévén a kanalat, a civil elszundít egy cseppet s az őrtállónak is csak odébb kell menni. Villámgyorsan a keselyhez ugrott, megrántotta a kötőfékjét, Id vele az ólból' s már a hátán is volt!... Mire az álmosságtól keresztbe néző öreg udvaros mindezt felfogta, már késő volt!... A kapun kívülről hallotta a kiáltást: » Víg Mihály vagyok, Biharból !« Nem hazudott, csakugyan Kis Vig Miska volt. De az üzenetet, meg a mágori betyárfogást ő találta ki, emezek ámítására. Híres bandájának bilyogos tagja a Berettyó túlsó partján várta s együtt vágtak neki a csifi pusztának, a végtelenbe vesző sárréti náderdők irányába. Hát bizony furcsa világ volt az, mikor a vagyont gyűjtő csendbiztost csak a betyárok regulázták meg olykor-olykor, — a maguk módján. De az is igaz, hogy nem mindenik csendbiztos vallatott faködmönnel. így aztán csak az lett a szegény futóbetyár sorsa, hogy egyszer útját állták s vagy lakat alá tették, vagy hurokba szorult a nyaka... Gyányi Sándor hét hosszú esztendőt töltött Szegeden, a Csillag börtönben sínylődve, kenyéren, vizén. Nótát is költöttek róla, amit legények, leányok dalolgattak ezelőtt: Mert i.abban az időben a szegény jobbágy és zsellér ember háza ajtajának fa volt a kilincse, madzag volt a húzója. Ha már vaskilincses ajtót hajtottak rá, — mikémt o példából is látjuk, — nem jelentett az semmi jót, csak szomorú rabságot!... Mikor kitöltötte az idejét és hazajött, már nagyon csendes ember volt. Valameddig, nem sokáig Ecscgen pásztorkodott ,mint öregbojtár, de nem találta nyugtát. A gulya, a ménes mellett mindig kísértette keservesen megbűnhődött régi élete, amiből ki is öregedett már. Elment Bala-pusztára, ahol megfogadták csősznek. 'Ebben a jámbor foglalkozásban morzsolgatta le az életét. Mondják, hogy egy ízben Kis Vig Miska is próbálkozott más élettel. Bihartól jó messzire, a Káka-pusztára szegődött ménes mellé, bojtárképpen. Gólyaköltötte ember volt, szülőhelyét nem kérdezték, múltja felől nem faggatták, örültek neki, hogy nem akadt a föld hátán olyan betyár, aki az ő (keze alól egyetlen csikót is elcsaphatott volna. Gyányi Sándor betyár legény, De már nem az, csak rab szegény, Kezén, lábán nehéz bilincs, Az (ajtaján vas a kilincs...