Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3-4. Gyula, 1959)

A legelső lépésként meg kell határozni az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozását. Ez cseppet sem könnyű feladat, nem csak az előzőekben közölt, osztályozás utáni megállapítások miatt, hanem különböző más okokból is. Ugyanis: már igen sokan — főleg a fiatalabb korosztály — nem ismeri törzsi hovatartozáságát, tehát teljesen magunkra vagyunk utalva, illetve előző cigánydialektikai ismereteinkre. De bonyolítja még a problémát az is, hogy már csupán az úgynevezett »primitivebb« törzsek (pl. Cerhjlra, Masara) vezetik le származásukat matrilineárisan. Ha végül is sikerült megállapítanunk az adatközlő hovatartozóságát (melyhez néha sokirányú etnográfiai vizsgálat, tehát etnográfus segítsége is szükséges) úgy elindíthatjuk a magnetofont. Magnetofon — komoly cigány-nyelvészeti kutatásoknál — nélkülözhetetlen. Mivel: A cigányok megközelítően sem beszélnek helyes nyelvtanisággal — aszerint, ahogy ezt a nagynevű cigány-nyelvész elődök pl. 100—150 évvel ezelőtt könyveikben lefektették (és ahogy egyes dilettáns nyelvészek jelenleg is lefektetik) — hanem egyre több szabadosságot engednek meg maguknak. Tudjuk, hogy a nyelvek állandó átalakulásában, hullámzásában, fejlődésben vannak, — sajnos, a cigány nyelv egyre inkább romlik, — legalábbis a magyarországi állapotokat tekintve. Ebben közrejátszik az is, hogy Magyarországon a törzsek már nem nomadizálnak. tehát a közösségi összetartó kapocs széthullott. A nemzetségek és a nen.zetségekbe tartozó családok, különböző helyeken és különböző időpontokban telepedtek le. így például a 150 évvel ezelőtt letelepedett SoSojcSt'e nemzetségbeliek nyelve eltér a csak 30 évvel ezelőtt letelepedett ugyancsak SosojeSt'éktől, — de másképp beszélnek a 80 évvel fezelőtt városokban szétszórtan helyet találó ugyané nemzetségbeliek, mint az erdőkben vagy faluvégeken — nagyobb csoportokban (több család együtt) — lakók, j— Tehát a cigány nyelv dialektikai különbözőségei függnek a letelepedés időtartamától és a kdxnyezeti viszonyoktól, (beleértve a gazdasági és kultúrfokot, — a letelepedés előtti állapotokra is tekintettel). Ha már — előző, huzamosabb beszélgetés kapcsán — úgy gondoljuk sikerült inegállapítanunk az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozóságát, legyünk figyelemmel még néhány problémára. A cigányok nem szeretik, ha nyelvüket »feher ember« akarja megtanulni —, mivel a cigány nyelv egyúttal tolvajnyelv <' funkciót is betölt — s ennélfogva, gyakran félrevezetik a kérdezősködőt. A magnetofonba elmondott meseszöveg azért is nagyjelentőségű — de ez a ^metódus nélkülözhetetlen más okokból is — hiszen ceruzával képtelenek vagyunk —j a beszéd gyorsaságának megfelelően — helyes fonetikával jegyezni, ha pedig megállítjuk az adatközlőt, úgy a legtöbb esetben nem fogja tudni ugyanazt a szöveget mégegyszer elismételni, hanem más kifejezésekkel, — sőt megzavarodva, esetleg más kiejtéssel kísérletezik. A cigány nyelv kutatóinak nagy önfegyelemre és önuralomra van szükségük, hogy mindig csak a hallott és a valóságnak megfelelő adatokat rögzítsék, bár olykor szinte képteleneknek tűnnek fel előttük a cigányok használta például ige-