Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
felirat: Attila 31 . 1866-ban egy petronelli római bélyeges téglát, amelynek »Atiliae Firmae« stb. felírása a olt, valaki Attila téglának akarta bemutatni 32 , — 1868-ban Ratibprszky Czernoslaw Attila sírját keresi Przemys! környékén 33 . — ,1870-ben az aquilleiai patriarcha templomában őrzött Attila trónját akarják kegyes adományok ellenében a Nemzeti Múzeumra sózni 31-. — 1875-ben pedig a Tisza mellett Attila bronzkoporsóját: találták 3& . Talán ne beszéljünk azokról, akik csak titokban remélték a koporsó megtalálásait s remélik még ma is, Móra Ferenc: Leszámolás Attilával c. tanulmánynak is,beillő tárcája 30 után. De hol volt még mindez a kisiklás attól a iniegyénkbeli híradástól, amely arról adott hírt, hogy Szarvason a gymnasium régiség gyűjteménye »cgy példányát birja azon harminc ezüst pénznek, amelyen Júdás a világ Megváltóját eladta«. Ennek a híradásnak is az idén volt a centenáriuma 37 . És az ilyen tudálékos megállapítások és közlések az elmúlt száz esztendő alatt sokszor visszatértek és tudomásom szerint visszatérnek még ma is. De a múzeumi leltározásban is van elég csodabogár. A legszelídebb ezek közt a minden leltárban olyan gyakran szereplő »ismeretlen rendeltetésű tárgy« ilyetén megnevezése, vagy ami még rosszabb, részletes leírása. Érdeme- ebből is legalább egy csokorra valót összeszedni, hogy aztán helyi példává! is kiegészítsük a múzeumi leltárak beszédes virágait. Talán legjobb lesz néhány példát a Magyar Nemzeti Múzeum hasonlókorú leltárából idéznem 38 . 1854-ben Olfers professzor, a berlini múzeumok igazgatója kőeszközöket küldött a múzeumnak. A jegyzetnél a cserepekre vonatkozóan ezt találjuk: »Lusatia, Lausitz, Pforten videken«. Aztán lielyesbít: »Brandenburgi Bindow vidékén, Crossen mellett«. Végre bevallja: »Nem tudni hol«. Báró Hellenbach Karolina hagyatékáról csak ennyit jegyeztek fel: »llégi, rozzant faszekreny«. — Gyakoriak az ilyen semmitmondó bejegyzések: »Különös zabola«, » Furcsa formájú kis cserép kupa«, »Ezüstbol kecelt asszonyi tintatarto«, »Barna rézbúrával bevont nyeles tekercs«. 1852-ben 30. tételszám alatt egyazon helyről származóan naplóznak egy pór cinlámpát, egy múmia szalagot, ürményiné Komjáthy Anna cipellőjét, és egy ládikát, ezzel a megjegyzéssel: »mi van benne, nem tudom«. 1860-ból: Ember fejből és ember derékból, alól lóból szerkesztett kéz mozsdó rézkancsó. Ma becsületesen beírnánk, Kentaur alakú réz aquamanille. 51. AK. 1864. 1134. 32 Uo. I860. 109. S3. Uo 1868 3-L AÉ. 1870. 227. 35 . Uo. IX 60. 36. Utazás a földalatti Magyarországon. 140*-148. 37 . Vasárnapi Újság, 1858, 82. 38 . Tápai Szabó Gabriella, A 150 éves múzeum története a kéziratos naplókban.
