Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
egyszer-egyszer mégis felteszem az okulárét, ha néha-néha százas égővel világítok meg egy-egy általános jelenséget, ameiy talán mosolyra is késztet, nem a múzeum alapítót akarom kigúnyolni, csak a magyar régészet fejlődésének hőskorába kívánok bevilágítani, nem is csak az ő munkáján keresztül. Alkalmat ad nekem erre, egy Gyulán túl bizonyára észre sem vett centenárium; és ha már benne vagyunk, mondjuk meg mindjárt, hogy a jövő évben is lesz egy újabb, ha nem is éppen a gyulai múzeummal, de gyulai földdel kapcsolatos múzeumi vonatkozásban. Mind a kettő Mogyoróssy János történeti és régészeti érdeklődésével, munkásságával van kapcsolatban. Nézzük először az ideit; ez a sürgősebb, mert alig öt hét múlva elveszti időszerűségét. Békés megye első nyomdája 21 , az 1847-ben működni kezdett, de a változott viszonyok és a îiazafias nyomtatványok terjesztése, majd az ezért elszenvedett fogság miatt ide újra csak 1856-ban költözött lléthy Lipót féle nyomda, 1858-ban adta ki Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most c. munkáját, a város első monográfiáját. Nem találom akkori nem nagyszámú folyóiratainkban nyomát sem annak, hogy valaki kritikát írt volna erről a maga sajátos útján járó, ma alig értékelhető könyvről. De, hogy tudtak a megjelenéséről az kitűnik abból a kommentárból, amellyel Horner Flóris 25 ír Mogyoróssy Jánosnak a Békésmegyei Értesítőben, a megye akkori egyetlen újságjában, 1869-ben megjelent: »Fclhivas Gyula város értelmesebb közönségéhez« c. első múzeumi írását közölte. A felhívás szerint: »Miutan a gyulai főtanodának, illetve a város minden V allásfelekezetű közönségének múzeuma... meg van alakítva, a haladás inai korszakában egy archaeologiai és régészeti társulat szükségelt megalakulása fordult elő... Ne hagyjuk magunkat mi sem hátra!« A kommentárban idézi Horner a munkát: »Lehet-e nagyobb meglepetést képzelni, mint mikor a »Gyula hajdan és most? már 1858-ban erélyesen működő írójának ezen férfias felszólításából nem csak azt látom, hogy Gyula városának már van régészeti múzeuma, hanem még az is remélhető, hogy régészeti társulata is alakulóban van... Bár maradnának Gyula lelkes honfiai lapunkkal (AÉ) folytonos összeköttetésben és a társulat haladásának biztosítását ne a sok tagtól, de a lelkes munkatársaktól remélnék... Csak' a kicsinylés, irigység és gyanúsítás konkolya a jó magot el ne ölje«. Mennyi Rómertől megszokott igazság, mennyi bölcs előrelátás van ebben a hazától távol írt néhány sorban. Az öröm és az aggódás az ismert magyar szalmaláng miatt. Scherer Ferenc kitűnő monográfiájában észreveszi a régen elavult könyvet, igen nagy jó indulattal írva az előd, számára már csak történeti emléket jelentő munkájáról, »amely a gazdag adathalmaznak szerető gonddal való 24 . Scherer, im. II. 121—122. 2 5. AÉ. II. (1870) 137. — Békésmegyei Értesítő. 1869 r augusztus 22.
