Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

Jegyzet 1 Németh 1987. 33. 2 Irattár 32/1985.: 1985. május 10-én közölte Czeglédi Imre akkori múzeumigazgató egy érdeklődővel, hogy Erkel Rezső adományaiból az ezüst koszorú nincs meg, az egykori újságíró által aranynak mondott serleg pedig valójában ezüstből készült. Valószínűnek tartjuk, hogy a korabeli hírlapíró felcserélte a nemesfémeket. Erkel Ferencnek adományozott ezüstkoszorúról ugyanis nem tudunk. Az általa említett doboz tehát inkább az aranykoszorújának a tartója lehetett. A zavart növelte, hogy fia, Gyula kapott ezüstkoszorút, de az említett dobozon lévő felirat egyértelműen édesapját nevezi meg. így a leltárkönyvi bejegyzés ellenére ezt mi nem egy eltűntnek vélt ezüstkoszorú, hanem a nagyon is valós aranykoszorú dobozaként szerepeltetjük a katalógusban. 3 H. 59.32.1., illetve H. 59.33.1-2. leltári számon. Bizonyára már a századfordulón is volt leltári számuk, de a gyűjtemény megmaradt régi anyagát 1945 után újra leltárba kellett venni. Ez a munka az 1950-es évek második felében vette kezdetét. Velük együtt, a múzeum régi anyagaként került leltárba vételre 1959. december 7-én az Erkel Ferencnek ajándékozott ezüstkoszorú doboza H. 59.20.1. leltári számon, bár ezt később átleltározták az Erkel-gyűjteménybe. Űj száma: E. 76.68.1. 4 Adattár 1336. 5 1994-ben dr. Havassy Péter igazgató felkérésére az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa, Fábián Irén az aranykoszorút formázva tervezte meg az Erkel Ferenc Múzeum emblémáját. 6 Kiss Anikó szóbeli tájékoztatása nyomán. 7 Irattár 29/1970.: legalábbis Szerdahelyi István így emlékezett rá 1970. február 25-én. Pedig nem 1963-ban, hanem egy évvel korábban volt az Erkel-szoba megnyitása. 8 Iratár 232/1984.: Október 16-án helyezték el a Bankban. (Ma Kereskedelmi és Hitelbank) 9 Somfai 87.: 1961-ben Somfai László közölte, hogy az írás valójában a fiától, Erkel Sándortól származik. 10 A kántor bejelentését E. 83.256.1., a kottát pedig E. 75.141.1 számon vették nyilvántartásba. 11 K. 55.58. leltári számon. 12 Irattár 41/1958.: eredetileg még ekkor is Kosztat írt, de áthúzta. Hajdik Antal ekkor Koszta Rozália férje volt, tehát végülis családon belül készült a festmény. Leltári száma: K.58.1. 13 Irattár 257/1959.; H. 60.15.1. számon vették leltárba, majd átkerült az Erkel-gyűjteménybe E. 75.133.1. szám alatt. 14 Irattár 266/1959.; Leltári száma: E. 76.6.1. 15 H. 59.19.1. leltári számon. 16 Iktatókönyv 147/1960.: Vagyis Dankó könnyen alkudozott, hiszen a tárgy már a birtokában volt. Leltári száma: E. 75.180.1-2. 85